History of Israel: From 1948 to Present
Izrael földje különböző birodalmak uralma alatt állt, és sokféle etnikumnak adott otthont, de nagyjából 1000 évvel a Közös Korszak (Kr. e.) előtti időszaktól a Közös Korszak (Kr.
u.) 3. századáig túlnyomórészt zsidó volt. A kereszténységnek a Római Birodalom általi elfogadása a 4.
században görög-római keresztény többséghez vezetett, amely a 7.
századig tartott, amikor a területet az arab-muzulmán birodalmak meghódították. Fokozatosan túlnyomórészt mohamedánná vált az 1096 és 1291 közötti keresztes hadjáratokig, amikor a kereszténység és az iszlám közötti konfliktus középpontjába került.
A 13. századtól kezdve főként muszlimok lakta, és az arab volt az uralkodó nyelv, és először a mamlúk szultánság szíriai tartományának, majd az Oszmán Birodalomnak volt a része egészen az 1917-es brit hódításig. A 19.
század végén (részben a növekvő antiszemitizmusra adott válaszként) kialakult egy zsidó nemzeti mozgalom, a cionizmus, amelynek részeként megnőtt az alija (zsidó bevándorlás). Az első világháború alatt a brit kormány nyilvánosan elkötelezte magát a Cionista Szervezetnek, hogy támogatja egy zsidó nemzeti otthon létrehozását a területen, amely akkor oszmán terület volt, kisszámú kisebbségi zsidó lakossággal. A Népszövetség ezt követően mandátumot adott a briteknek Palesztina kormányzására, amelyet zsidó nemzeti otthonná kellett alakítani.
Egy rivális arab nacionalizmus is jogot követelt a volt oszmán területekre, és igyekezett megakadályozni a Palesztinába irányuló zsidó migrációt, ami növekvő arab-zsidó feszültségekhez vezetett. Az 1948-as izraeli függetlenséget az arab-izraeli konfliktus során az arabok tömeges elvándorlása jellemezte Izraelből.
A bevándorlási korlátozások feloldása lehetővé tette a zsidók tömeges kivándorlását az arab és muszlim országokból és Európából Izraelbe. Ma a világ zsidóságának mintegy 43%-a él Izraelben, ez a világ legnagyobb zsidó közössége.