Jack The Stripper
A Jack the Stripper dísztelen nyelvezete az olyan monológok keserű komikumától, mint az "Ő története", a "Gone Below" című elégia megható pátoszáig és a "Sár és nap" elveszett pásztoréletének víziójáig terjed, és útközben egy Arthur Conan Doyle-ról szóló fergeteges jelenetet is tartalmaz. A beszélő ezekben a versekben nem kímél senkit - legkevésbé saját magát -, és egy olyan víziót mutat be a korabeli életről, amelyben "az irodalom eltűnt, de az okok nőttek". Az egymással versengő ortodoxiák korában, amelyek mindegyike biztos a maga igazában, szükségünk van arra, amit ezek a versek nyújtanak: az ellentmondásosságra, az igazmondás megtagadására, az irónia és a szatíra finoman megfontolt alkalmazására. Paul Sutton nélkülözhetetlen költő.
- Alan Baker
Nem vagyok benne biztos, hogy van-e költő, aki Paul Suttonnál jobban megidézi a lelki ürességet, az élet lélekölő sivárságát és a veszteség érzését (de milyen veszteséget? ) a mai Nagy-Britanniában. Nem a sokszínűségről, az etnikai hovatartozásról, a nemi orientációról vagy bármelyik kétségtelenül fontos kérdésről van szó, amelyekkel a divat a kiszámíthatóságig megköveteli az írótól, hogy jelenleg foglalkozzon; Sutton olyan író, aki a divaton túl lát a tágabb értelemben vett "hogyan vagyunk" sokkal nehezebb kérdéséig.
- Martin Stannard
Paul Sutton egy nem divatosan egyenes beszédű és cinikus költő, a gyapjas liberalizmus, az egoista önvallomás és a jobboldali propaganda ellenszere. Bár nem mindig értek egyet írásainak tartalmával vagy politikájával, Sutton világos gondolkodású és éles eszű szavakkal, nagyszerű jellemrajzzal, szellemességgel és éles szemmel. Üdvözlöm ravasz kommentárjait és szókimondó megszólalásait, sőt, minden egyes kiegészítést az életművéhez.
- Rupert Loydell
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)