Értékelés:
A könyvről lelkes kritikák jelentek meg, kiemelve a spirituális mélységet és a hitről, az isteni és az emberi tapasztalatról szóló mélyreható üzeneteket. Az olvasók erős áhítatot és elismerést éreznek Isten és a könyvben bemutatott tanítások iránt.
Előnyök:Az olvasók inspirálónak és felemelőnek találják a könyvet, amely mély spirituális igazságokat közvetít. A hála és az istenihez való kapcsolódás érzését kelti, és arra bátorítja az olvasókat, hogy bízzanak Isten terveiben. Az írás rezonál a bibliai írásokat ismerőkkel, ami még mélyebbé teszi a könyv mélységét.
Hátrányok:A recenzióban nincsenek konkrét ellenérvek, de a potenciális olvasók számára akadályt jelenthet a bibliai hivatkozásokra való nagyfokú támaszkodás, ha nem ismerik a szentírást, vagy ha világiasabb megközelítést részesítenek előnyben.
(1 olvasói vélemény alapján)
Jacob and the Divine Trickster: A Theology of Deception and YHWH's Fidelity to the Ancestral Promise in the Jacob Cycle
A Teremtés könyve Jákobot pimasz szélhámosként ábrázolja, aki becsapja saját családtagjait: apját, Izsákot, testvérét, Ézsaut és Lábán nagybátyját. Ugyanakkor a Teremtés könyve Jákobot JHWH kiválasztottjaként ábrázolja, akitől az egész nép, Izrael származik, és akiről a nevét kapta. Ez a két megjegyzés látens feszültséget eredményez a szövegben: Jákob egyszerre szemérmetlen szélhámos és YHWH kedvence. Hogyan kezeljük ezt a feszültséget? A tudósok régóta foglalkoznak azzal, hogy milyen következményekkel jár ez Jákob jellemére és jellemzésére nézve. Maga a kérdés azonban a lényege szerint teológiai természetű kérdést vet fel. A Jákob-ciklus (1Móz 25-36) éppúgy, ha nem inkább Istenről szóló szöveg, mint Jákobról, és ez a pont megdöbbentően hiányzik a Genezis-tanulmányok nagy részéből. Anderson amellett érvel, hogy a Jákob-ciklusban jelen van az, amit ő a megtévesztés teológiájának nevezett: JHWH isteni csalóként működik, aki az ősök ígéretének fenntartása érdekében egyszerre használja és alkalmazza a megtévesztést (Gen 12,1-3).
Az irodalmi hermeneutika segítségével, amely a szöveg jelentése és a szöveg jelentése közötti szimbiózisra helyezi a hangsúlyt, valamint az ószövetségi teológia mint a szó szoros értelmében vett "Istenről szóló szó" nagyobb feladatának éles szemével Anderson megvizsgálja JHWH mint szélhámos különböző megnyilvánulásait a Jákob-ciklusban. Az isteni megtévesztés jelensége minden fordulóban szoros és változatos módon kapcsolódik YHWH-nak az ősök ígéretének védelmére és előmozdítására irányuló egyedülálló aggodalmához, amelynek kozmikus következményei vannak. Figyelmet kapnak azok a módok, ahogyan a többszörös megtévesztések - némelyikük korábban észrevétlenül - felidézik, előmozdítják és időnként beteljesítik az ősök ígéretét.
Anderson a trükkös szövegek és hagyományok gondos és átgondolt összefonódása a teológia érdekében egyedülálló hozzájárulása ennek a fontos kötetnek. Gyakran előfordul, hogy a szélhámosok iránt érdeklődő tudósok nem foglalkoznak az ilyen jellegű anyag bibliai szövegben való jelenlétének teológiai következményeivel, míg a teológusok gyakran elhanyagolják a szélhámosok vibráló és átható jelenlétét a bibliai szövegben. Ugyanilyen létfontosságú, hogy az Ószövetség Isten-képét úgy tekintsük, mint amely dinamikus, felforgató és nyugtalanító elemeket is tartalmaz. A bibliai Isten tisztára mosására vagy tisztára mosására tett kísérletek nem ismerik fel és nem értékelik azt az összetett és bonyolult módot, ahogyan YHWH kölcsönhatásba lép választott népével. Ez a tanúságtétel arról, hogy YHWH részt vesz a megtévesztésben, a bibliai szövegben YHWH-ról mint megbízható és nem hazudó Istenről alkotott kép mellett áll, és paradox módon tájékoztat. Anderson Jákob és az isteni szélhámos című könyve a Biblia legérdekesebb és legnagyobb kihívást jelentő karakterének, Istennek izgalmas és provokatív vizsgálata, és az első igazi átfogó feldolgozása JHWH-nak mint isteni szélhámosnak. Anderson megteremtette az alapot a beszélgetés folytatásához és a héber Bibliában a megtévesztés teológiájának vizsgálatához.