James Longstreet és az amerikai polgárháború: A konföderációs tábornok, aki a következő háborút vívta meg

Olvasói vélemények

Harold Knudsen alezredes „James Longstreet és az amerikai polgárháború” című könyve átfogó elemzést nyújt Longstreet tábornok polgárháborús stratégiáiról és taktikáiról, megkérdőjelezve a teljesítményét övező hagyományos narratívákat és a háború után őt ért kritikákat. A mű a történelmi kontextus és a modern katonai elemzés keveredése miatt nevezetes, így jelentős olvasmány a katonai stratégia és a polgárháború története iránt érdeklődők számára.

⬤ Üdítő nézőpontot kínál Longstreet szerepéről és taktikájáról, hatékonyan megcáfolva számos „elveszett ügy” mítoszt.
⬤ Jól kutatott, és értékes betekintést nyújt a katonai stratégiába és a parancsnoki elvekbe.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a bonyolult katonai fogalmakat közérthetővé teszi.
⬤ Részletesen elemzi az olyan csatákat, mint Gettysburg, Fredericksburg és Chickamauga, modern szemszögből értékelve Longstreet tábornoki tevékenységét.
⬤ Ajánlott a hadtörténelem komoly hallgatóinak és a polgárháború rajongóinak egyaránt.

⬤ Néhány olvasó túlságosan hosszúnak és ismétlődőnek találta a könyvet, és azt javasolta, hogy a fő érveket tömörebben is be lehetne mutatni.
⬤ Időnként a hangsúly túlságosan is Robert E. Lee stratégiáira helyeződik át, ahelyett, hogy Longstreetre összpontosítana.
⬤ A polgárháború történetének kezdők számára a részletes katonai elemzés miatt a könyv összetett és nehezen követhető.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

James Longstreet and the American Civil War: The Confederate General Who Fought the Next War

Könyv tartalma:

Az amerikai polgárháborút gyakran nevezik az első "modern háborúnak". A napóleoni háborúk és az I. világháború közé ékelődve számos "első" háborút szült, és a 20. századi nagyobb és halálosabb háborúk előfutárának tekintik. James Longstreet konföderációs tábornok figyelmen kívül hagyott, de mélyreható modern hozzájárulásokat tett a háború művészetéhez. Harold M. Knudsen nyugalmazott alezredes elmagyarázza, hogy mit és hogyan tett Longstreet a James Longstreet és az amerikai polgárháború: A konföderációs tábornok, aki a következő háborút vívta című, most megjelentetett könyvében.

Kezdetben a parancsnokok mindkét oldalon széles körben alkalmazták a napóleoni taktikát, amely a puskás muskéták és a jobb tüzérség megjelenése miatt elavult. Néhány hivatásos katonatiszt a taktika, a hadműveletek és a stratégiák javításán dolgozott. A konföderációs oldalon Longstreet terepen végzett munkásságának a modern katonai doktrínával való gondos összehasonlítása több nagyszabású újítást tár fel.

Longstreet korán megértette, hogy a taktikai védekezés általában domináns a támadással szemben, amit 1862-ben kevesen értettek meg. Longstreet gondolkodása világos fejlődést mutatott, amely az 1861. júliusi First Manassas-i harctéren kezdődött, az 1862-es véres harcok során fejlődött tovább, és a decemberi Fredericksburgnál aratott ragyogó védelmi győzelemben csúcsosodott ki. Az a halálos erejű támadás, amellyel lövészei és tüzérsége elkaszálta az ismételt uniós támadásokat, előrevetítette azt, ami az első világháborúban következett. 1862 augusztusában, a második manassasi csatában megmutatkozott Longstreet képessége, hogy erőteljes offenzívákat indítson és irányítson. A következő szeptemberben a georgiai Chickamaugánál végrehajtott támadási terve hasonló volt a második világháborús taktikai szintű német páncélos taktikához, ha nem is annak előfutára. Más területeken a tüzérséggel, a vezérkari munkával, az erők kivetítésével és a hadműveleti szintű gondolkodással kapcsolatos progresszív alkalmazásokat mutatnak.

Longstreet nem volt a napóleoni módszertől való modern váltás egyedüli ágense, de hozzájárulása jelentős volt, és nagy léptékben hajtották végre. Azt bizonyították, hogy olyan modern gondolkodó volt, akinek nem volt párja a konföderációs hadseregben.

Sajnos sok polgárháborús diák egyoldalúan látja Longstreet-et, akinek öröksége a háború utáni keserű déli politika áldozatává vált, amikor "Old Pete" támogatta a rekonstrukciós törvényjavaslatokat, elfogadta a Grant-adminisztrációval kapcsolatos beosztásokat, és kritizálta Robert E. Lee-t. Sok modern író továbbra is ferdíti a tábornok örökségét.

Ez a könyv nagymértékben támaszkodik a 20. századi amerikai hadsereg doktrínájára, a terepgyakorlatokra, a személyzeti tervezésre, a parancsnokságra és a harci tapasztalatokra, és ez az első komoly feldolgozása Longstreet tábornoki tevékenységének a modern hadviseléssel szemben. Nem mindenki fog egyetérteni Knudsen következtetéseivel, de ezentúl lehetetlen lesz a tábornokról írni e fontos tanulmány említése nélkül.