James Whitcomb Riley teljes költői munkássága

Olvasói vélemények

James Whitcomb Riley teljes költői művei egy több mint 1000 versből álló, kedvelt gyűjtemény, amely a gyermekkori nosztalgia, az egyszerű örömök és a szívből jövő érzelmek lényegét ragadja meg. Az olvasók Riley műveit hozzáférhetőnek és átélhetőnek találják, így minden korosztály, köztük a gyermekek számára is alkalmasak. A versek olyan témákat boncolgatnak, mint a természet, a család, a szerelem és a veszteség, gyakran erős szentimentális érzéseket keltve. Sok olvasó ünnepli a könyvet, mert képes összekapcsolni őket a múltjukkal, és vigaszt nyújtani a különböző élethelyzetekben.

A könyv több mint 1000 megható és humoros versből álló hatalmas gyűjteményt tartalmaz, amely könnyen olvasható és minden korosztály számára átélhető. Sok olvasó értékeli Riley művének érzelmi mélységét, a gyermekkor iránti nosztalgiát és az egyszerű, örömteli pillanatok ábrázolását. A versek alkalmasak a gyerekekkel való megosztásra, így remek családi olvasmány. A könyv fizikai minőségét, köztük a jó illusztrációkat is pozitívan emelik ki.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a versek stílusa kissé régies, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. Emellett, bár sok olvasó nagyra értékeli a könyvet és a költő stílusát, néhányan talán túlzottnak találják az érzelgősséget, vagy nem találják összhangban a kortárs költészetre vonatkozó preferenciáikkal.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Complete Poetical Works of James Whitcomb Riley

Könyv tartalma:

Kevés olyan élet hagyott olyan élénk benyomást a bennszülött környezetre, mint James Whitcomb Riley, a hoosier-i költőé. Népies, otthonos rímjei még mindig rendkívül népszerűek szülőföldjén és azon túl is. Ez a kiadvány újra nyomtatásba hozza a teljes Riley-repertoárt, több mint 1000 verset, köztük olyan örök kedvenceket, mint a „Kis Orphant Annie” (messze a legkedveltebb Riley-alak), „A rongyos ember”, „A béres lányunk”, „A mezítlábas fiú”, „A dongó”, „Nagymama” és „Amikor a fagy a pünkösdre száll”.

Azt mondják, hogy Indiana legismertebb költője nem ábrázolta, hanem feltalálta a tipikus hoosier-t. Riley képzelőerejét alkalmazva, Riley megváltoztatta és a saját céljainak megfelelően alakította az őt körülvevő embereket. Ahogy Jeannette Covert Nolan egyszer fogalmazott, az így kialakult figura „egy lágy, humoros parasztember, egy furcsa, bukolikus filozófus, aki nem tanult, de földhözragadt ravaszsággal, paraszti bölcsességgel, aranyszívvel rendelkezik, és egy vonagló, hibrid nyelvet beszél, egy olyan kétes dialektust, amelyet még egyetlen filológus sem tudott azonosítani”.”.

Riley fénykorában az egész világon híres volt. Bár gyakran nevezték gyerekköltőnek, valójában felnőtteknek írt gyerekekről, és örömét lelte egy visszavonhatatlan múlt - talán soha nem is létezett - érzelmi emlékeiben. Riley egész életében vágyakozva és szentimentálisan tekintett vissza gyermekkorára, versbe szedve az ifjúság vágyait és beteljesületlen álmait. Indiana államban olyannyira ünnepelték, hogy számos állami általános iskolában a diákoknak minden héten meg kellett jegyezniük és el kellett mondaniuk egy-egy versét az idelátogató szülők csodáló közönsége előtt.

Ha tudnám, amit a költők tudnak.

Ha tudnám, amit a költők tudnak, Ha tudnám, amit a költők tesznek, Ha tudnám, amit a költők tudnak,.

Írnék-e rímet Énekelnék-e dalt, Találnék-e témát.

A rügyekről, melyek sohasem fújnak Szomorúbbak, mint a galamb kukorékolása Édesebbek, mint a békés folyás.

Nyáron? Mikor a napok hosszúak? A legszebb álomról:

Arany magokról énekelnék, Ahol fájó szívet találnék, Élő szerelemről énekelnék.

A vasfűben felbukkanóról? Újra boldoggá tenném; A hibákon, melyeket megbocsát:

S hóvá vált esőcseppről, S a hamisból igaz lenne, S a világ jobban nőne.

Ha tudnám, amit a költők tudnak? Ha tudnám, mit tesznek a költők. Ha tudnám, amit a költők tudnak.

--James Whitcomb Riley.