Jane Austen emlékiratai

Olvasói vélemények

A kritikák Jane Austen műveinek különböző nézőpontjait mutatják be, különös tekintettel a „Lady Susan”-ra és az unokaöccse által Jane Austenről írt emlékiratokra. Az olvasók általában elbűvölőnek, éleslátónak és humorosnak találják Austen írásait, még ha néhány kritika meg is jegyzi a „Lady Susan” korai, kevésbé érett stílusát. Az emlékiratot személyes reflexiói és történelmi betekintése miatt értékelik, bár egyes kritikusok száraznak vagy unalmasnak találták. Összességében úgy tűnik, hogy a közönség elsősorban Austen-rajongókból áll, akik értékelik a karakterek mélyreható feltárását és a levélformátumot.

Az olvasók elragadónak, humorosnak és magával ragadónak találják Austen írását. A „Lady Susan”-t a karakterek és a manipuláció ügyes ábrázolása miatt értékelik, és sokan élvezik az emlékiratban Austen életébe nyújtott betekintést. A „Lady Susan” levélregényes formáját egyedülálló történetmesélési módszernek tartják, amely fokozza a karakterek mélységét. Emellett az emlékiratot történelmi összefüggései és személyes anekdotái miatt is elismerik, ami érdekessé teszi az elkötelezett rajongók számára.

Egyes kritikák szerint a „Lady Susan” és az emlékiratok rövidnek tűnhetnek, vagy hiányozhat belőlük az Austen későbbi műveiben található érett összetettség. Néhány olvasó megemlíti, hogy a memoár kissé száraz, vagy hiányzik belőle a tipikus életrajzok izgalma. Lady Susan karakterét nem tartják szimpatikusnak, ami vegyes érzéseket vált ki a főhősnő szerepével kapcsolatban. Összességében a vonzerő elsősorban a megrögzött Austen-rajongókra korlátozódhat.

(136 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memoir of Jane Austen

Könyv tartalma:

Néném, JANE AUSTEN néni emlékirata nagyobb tetszést aratott, mint amire számítottam.

Az időszakos sajtóban megjelentek, valamint a hozzám intézett levelek, amelyeket sokan írtak nekem, akiket személyesen nem ismerek, azt mutatják, hogy a róla szóló minden részlet iránt még mindig töretlen az érdeklődés. Ez arra ösztönöz, hogy ne csak az Emlékiratok második kiadását ajánljam fel, hanem bővítsem is azt néhány olyan kiegészítő anyaggal, amelyet talán nem mertem volna a közönség elé tárni, ha nem tűnt volna úgy, hogy az igényt tart rá.

A jelen kiadásban az elbeszélés némileg kibővült, és néhány további levéllel, valamint gyermekkori történeteinek egy rövid példájával egészül ki. A "Meggyőzés" törölt fejezetét a nyilvánosan és magánjelleggel is kifejezett kívánságoknak megfelelően közöljük. A "The Watsons" című elbeszélés töredékét is kinyomtatjuk, és részleteket közlünk egy regényből, amelyet néhány hónappal a halála előtt kezdett el, de a legfontosabb újdonság egy korábban soha nem publikált rövid történet, a "Lady Susan".

' {0a} Sajnálom, hogy az a kevés, amit hozzá tudtam tenni, nem jelenhetett meg az első kiadásomban, mivel sok minden vagy ismeretlen volt előttem, vagy nem állt rendelkezésemre, amikor először kiadtam, és remélem, hogy némi elnézést kérhetek azért a nehézségért, hogy visszaszerezzek olyan apró tényeket és érzéseket, amelyek fél évszázad mélyén a feledés homályába merültek. James Edward Austen-Leigh