Olvasói vélemények
Összegzés:Emily Winslow memoárja, a „Jane Doe január” elmeséli gyógyulásának és igazságkeresésének útját, miután egyetemistaként megerőszakolták. A könyv ötvözi a személyes elbeszélést a jogrendszerbe való betekintéssel, és feltárja azokat az érzelmi és pszichológiai kihívásokat, amelyekkel a túlélők szembesülnek. Miközben erőteljes reflexiókat és éleslátó perspektívákat kínál a traumáról, egyes olvasók hosszúnak és túlságosan részletesnek találják.
Előnyök:A memoárt dicsérik őszinteségéért, tisztaságáért és érzelmi mélységéért. Az olvasók elismeréssel adóznak Winslow szókimondó írásmódja és bátorsága miatt, amellyel megosztotta tapasztalatait. Sokan értékelik, hogy a könyv alkalmas arra, hogy más túlélőkkel is szót értsen, és hogy hozzájárul a trauma hatásainak tudatosításához. A könyv a jogrendszer és az igazságkeresés lenyűgöző feltárását is szolgálja, így a mentális egészségügyben és a jogi területen dolgozók számára ajánlott olvasmány.
Hátrányok:Egyes kritikusok kritizálják a könyvet, hogy túl hosszú és részletes, és azt sugallják, hogy egy hatékonyabb magazincikkbe is bele lehetett volna sűríteni. Mások zavarónak találják a szerző megnyugtatásra való igényét és a sajátos stilisztikai választásokat. A tempót időnként lassúnak írják le, ami egyes olvasók számára akadályozhatja az elköteleződést.
(44 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Jane Doe January: My Twenty-Year Search for Truth and Justice
Könyv tartalma:
Alice Sebold Lucky című regényének mintájára egy lenyűgöző, valóságos krimi és megragadó memoár egy sorozatos nemi erőszaktevő ellen indított büntetőeljárásról, amelyet az egyik áldozat mesél el.
2013. szeptember 12-én reggel egy szökevény nyomozócsoport betörte Arthur Fryar brooklyni lakásának ajtaját. DNS-ét, amelyet egy kábítószerrel kapcsolatos elítélése után vettek fel az FBI bűnügyi adatbázisába, egy évekkel korábbi pennsylvaniai nemi erőszak bizonyítékával azonosították. A következő évben Fryar és ügyvédje harcolt a kiadatásáért és a vádemeléséért az 1992-ben történt nemi erőszakért - és egy másik hasonlóért -. Az áldozatok nevét - az egyik januárban, a másik novemberben - elhallgatták; az ügyészség és a média Jane Doe-ként emlegette őket.
Most Jane Doe January elmondja a történetét.
Emily Winslow fiatal színészhallgató volt a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem elit konzervatóriumában, amikor 1992 januárjában egy férfi brutálisan megtámadta és megerőszakolta. Miközben a rendőrség hiábavalónak bizonyult az erőszaktevője utáni kutatás, Emily visszaszerezte az életét. A következő két évtized során szerelembe esett, megnősült, két gyermeke született, és krimi regényeket kezdett írni, amelyek új szülővárosában, az angliai Cambridge-ben játszódtak. Aztán 2013 őszén megdöbbentő hírt kapott: a rendőrség megtalálta az erőszaktevőjét.
Ez az ő bensőséges memoárja - egy nő traumatikus múltjának története, amely utoléri őt, egy olyan országban, távol az otthonától, olyan emberekkel körülvéve, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy min ment keresztül. A múlt és a jelen, valamint két nagyon különböző kultúra közé szorulva a kíváncsi és nyughatatlan krimiíró a tisztánlátást keresi. Saját nyomozásba kezd, beleássa magát Fryar családjába és múltjába, újra kapcsolatba kerül az ügy nyomozóival, és a tárgyalásig vezető hónapokban együttműködik az ügyészekkel.
Miközben elmeséli a lezárás hosszú távú keresését, Winslow szívszorítóan őszinte pillantást vet egy kegyetlen bűntényre - és felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt egy áldozat elméjébe és szívébe.
--Carla Buckley, A legmélyebb titok szerzője.
