The Urban Archetypes of Jane Jacobs and Ebenezer Howard: Contradiction and Meaning in City Form
Az angol Ebenezer Howard és a kanadai Jane Jacobs megtestesítik a huszadik század ellentétes városszemléletét. Howard a semmiből újonnan épített, kis kertekkel rendelkező egylakásos házakból álló kisvárosokat képzelt el, míg Jacobs a meglévő belvárosi negyedeket támogatta, amelyek az élő utca élénkségét hangsúlyozták.
Mindkét alaknak megvoltak a maga támogatói és ellenzői egyaránt: Howard koncepcióját kritika érte az uniformizáltság és a városmagtól való elidegenedés miatt, míg Jacobs városi vízióját az invazív dzsentrifikáció eredményeként ismerték el. A The Urban Archetypes of Jane Jacobs and Ebenezer Howard pszichokulturális kontextusban mutatja be Howardot és Jacobsot, és városi válságunkat azzal a felismeréssel kezeli, hogy a városforma nemi alapú, allegorikus médium, amely a nőiességet és a férfiasságot fejezi ki az épített környezet két alapvető jellemzőjén, az ürességen és a térfogaton belül.
Ezek az alapvető ellentétek feszültséget és egyben lehetőséget jelentenek a városi polaritások párjai közötti fúzióra: az emberi lépték a szuperskálával szemben, a járás a sebességgel szemben, a spontaneitás a megfigyeléssel szemben. Howard és Jacobs a maguk hozzáállásában a kert és a citadella két ősi archetípusát fogadták el, és a jövő nemzedékekre bízták a két ellentétes álláspont ötvözését.