Japán asszimilációs politika a gyarmati Koreában, 1910-1945

Olvasói vélemények

A könyv Japán Koreával szembeni asszimilációs politikáját vizsgálja a gyarmati uralom alatt, összehasonlító elemzést nyújtva más nyugati országokkal. A szerző objektív tényeket mutat be, részletezi a modernizált oktatási rendszert és a társadalmi változásokat Koreában. A könyvnek azonban jelentős hiányosságai vannak, mint például a gyenge tudományos kutatás, a számos elgépelés és a lebilincselő írásmód hiánya. Az elbeszélés hirtelen véget ér, mielőtt a politikában az 1930-as évek végén bekövetkezett döntő jelentőségű változásokat tárgyalná.

Jól kutatott anyag Korea asszimilációs politikájáról, érdekes összehasonlító elemzés a nyugati imperializmussal, és a tények objektív bemutatása anélkül, hogy pártállást foglalna el.

Gyenge tudományos színvonal, számos gépelési hiba, pedáns írásmód, az 1930-as évek végi fontos változások nem tárgyalása, és az olvasók általános elégedetlensége a tudományos igényesség és elkötelezettség tekintetében.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Japanese Assimilation Policies in Colonial Korea, 1910-1945

Könyv tartalma:

A XIX. század végétől kezdve Japán arra törekedett, hogy a Koreai-félszigetet beolvassa terjeszkedő birodalmába.

Japán 1910-ben vette át az irányítást Korea felett, és a második világháború végéig uralta azt. Ebben a gyarmati időszakban Japán nemzeti célként hirdette meg a koreaiak beolvasztását a japán államba. Ezt a célt soha nem érte el.

Mark Caprio itt azt vizsgálja, hogy Japán asszimilációs törekvései miért vallottak kudarcot.

Kormányzati dokumentumok, személyes úti beszámolók, naplók, újságok és szépirodalmi művek felhasználásával rengeteg bizonyítékot talál az asszimiláció lehetőségére, de nagyon kevés gyakorlati kezdeményezést az asszimilációs politika megvalósítására. Japán korai gyarmati uralma során olyan taktikákat alkalmazott olyan népekkel szemben, mint az ainuk és a ryukyuanok, amelyek inkább a kultúrák eltörlésére, mint a népek egyenrangú japán állampolgárokként való befogadására irányultak.

Tajvan 1895-ös annektálását követően a japán döntéshozók az európai imperialista modellek, különösen Franciaország és Anglia modelljei felé fordultak, amikor az asszimilációs politika tervét erősítették. De bár a japánok az asszimilációt támogató retorikát használtak, maguk a japánok, a legfelsőbb kormányzati szintektől lefelé, a koreaiakat alsóbbrendűnek tartották, és kevés politikai jogot adtak nekik. A szegregáció beépült a mindennapi életbe.

A japánok külön közösségeket tartottak fenn Koreában, a gyerekeket két különálló és egyenlőtlen rendszerben tanították, viszonylag kevés volt a vegyes házasság, és az előítéletek mélyen gyökereztek. Ilyen körülmények között sok koreai ellenállt az asszimilációnak. Azzal, hogy Japán nem támogatta aktívan a koreai-japán integrációt a helyszínen, az asszimiláció retorikája csak ennyi maradt.