Japán elveszett farkasai

Olvasói vélemények

A könyv a japán emberek és a farkasok bonyolult kulturális és történelmi kapcsolatát tárja fel, részletesen bemutatva, hogyan váltak ezek az állatok a tisztelt istenségekből félelmetes fenyegetésekké. A könyv történelmi összefüggéseket, illusztrációkat és a szerző farkasokkal kapcsolatos személyes tapasztalatait is tartalmazza. Míg sok olvasó informatívnak és lebilincselőnek találta a könyvet, néhányan pontatlanságokat találtak benne, és úgy érezték, hogy nem fókuszál magára az állatra.

⬤ A japán emberek és a farkasok közötti kulturális és spirituális kapcsolat lenyűgöző feltárása
⬤ jól megírt
⬤ releváns illusztrációkat tartalmaz
⬤ történelmi kontextust nyújt, amely rávilágít az amerikai farkasokkal való bánásmóddal kapcsolatos aggodalmakra
⬤ még a farkasok iránt általában nem érdeklődő olvasók számára is informatív.

⬤ Néhány pontatlanság az ainu hiedelmekkel kapcsolatban
⬤ talán túlságosan is a kulturális felfogásra koncentrál a farkasok biológiája helyett
⬤ más, a farkasok kihalásáról szóló művekkel összehasonlítva nem elég mély
⬤ kritika a szerző azon tendenciájával kapcsolatban, hogy a farkasok kihalásáért a nyugati hatásokat okolja anélkül, hogy az iparosodás előtti társadalmi hatásokat elismerné.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lost Wolves of Japan

Könyv tartalma:

Sok japán egykor Oguchi no Magami, azaz Nagyszájú Tiszta Isten néven tisztelte a farkast, de ahogy Japán modern átalakulásnak indult, a farkasok elvesztették túlvilági státuszukat, és ártalmas állatokká váltak, amelyeket le kellett ölni. 1905-re eltűntek az országból. Ebben a lendületes és lebilincselő elbeszélésben Brett Walker mélyrehatóan vizsgálja a japán farkasok kihalásának tudományos, kulturális és környezeti dimenzióit, és nyomon követi a természethez való hozzáállás változását Japán hosszú történelmén keresztül.

A gabonatermelők egykor szentélyekben imádták a farkasokat, és élelemáldozatokat hagytak az odújuk közelében, arra kérve a megfoghatatlan kutyát, hogy védje meg terményeiket a vaddisznók és szarvasok éles patáitól és falánk étvágyától. A farkasok képével díszített talizmánok és bűbájok védtek a tűz, a betegségek és más csapások ellen, és termékenységet hoztak az agrárközösségeknek és a gyermekáldásban reménykedő pároknak. Az ainuk úgy hitték, hogy egy farkasszerű lény és egy istennő egyesüléséből születtek.

A tizennyolcadik században a farkasokat Japán számos részén veszett emberölőnek tartották. Erősen rituális farkasvadászatokat indítottak, hogy megtisztítsák a tájat a sokak által démonoknak tartott démonoktól. A tizenkilencedik századra azonban a farkasok elpusztítása kifejezetten szertelen lett, amint azt Hokkaido szigetén láthattuk. Mérgezéssel, felbérelt vadászokkal és fejpénzrendszerrel a szigetvilág egyik legnagyobb ragadozóját módszeresen kiirtották.

A farkasok kipusztításának története Japán modernizációjának árnyoldalát tárja fel. Egyes farkaskutatók még mindig Japánban táboroznak, hogy a megfoghatatlan kutyák minden nyomát figyeljék. Az általuk tapasztalt csend emlékeztet bennünket arra a mélységes csendre, amely az egész emberiségre vár, amikor - ahogyan Kenko japán pap tanította közel hét évszázaddal ezelőtt - "együttérzés nélkül nézünk érző társainkra".