Japan at War and Peace: Shidehara Kijūrō and the Making of Modern Diplomacy
Régi és új kérdés, hogy hogyan lehet fenntartani a diplomácia folyamatosságát a demokrácia katonai beavatkozás nélküli fejlesztése mellett. A kihívás a demokrácia és a diplomáciai koherencia közötti dilemmaként írható le.
Ez a dilemma nem csak a huszonegyedik században merül fel; a demokrácia fejlődésének állandó kihívása volt. A nem nyugati országokban a demokratizálódás a tizenkilencedik században kezdődött, és számos sikert és kudarcot hozott. Az orosz-japán háború után Japánban politikai pártok kezdték átvenni a hatalmat.
A diplomácia legjobb megtestesítője Japán kialakuló demokráciájában - a parlamenti demokrácia és a tömegdemokrácia kialakulásában - Shidehara Kijūrō (1872-1951), aki 1924-től 1927-ig és 1929-től 1931-ig külügyminiszter, 1945-től 1946-ig pedig miniszterelnök volt. A külügyminisztérium diplomatájaként Shidehara sokáig foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehet biztosítani a diplomáciai koherenciát a modern, egyre demokratikusabbá váló Japánban.
Bár Shideharának sikerült bizonyos mértékig előmozdítania az USA-val és az Egyesült Királysággal együttműködő diplomáciát a pártpolitika alatt, a mandzsúriai incidenst követően a hadsereg felemelkedése arra kényszerítette, hogy egy időre visszavonuljon. A csendes-óceáni háború után azonban Shidehara az USA által megszállt Japán miniszterelnöke lett, és megpróbálta visszaállítani az együttműködő diplomáciát a pártpolitika keretében. Shidehara arra a következtetésre jutott, hogy a demokrácia és a diplomáciai koherencia elérésének módja a béke felé vezető pártatlan diplomácia.
Ez a könyv a diplomácia és a demokrácia közötti feszültséget vizsgálja, Shidehara életére összpontosítva és a modern Japán nyomdokain haladva. Shidehara kétségkívül Japán egyik legjelentősebb diplomáciai személyisége volt.
