Japán hadseregek 1868-1877: A Boshin-háború és a Satsuma-lázadás

Olvasói vélemények

A könyv tömör áttekintést nyújt Japán hadtörténetéről a 19. század átalakuló időszakában, a Boshin-háborúra és a Satsuma-lázadásra összpontosítva. Részletes illusztrációkat kínál az egyenruhákról és fegyverekről, ami egyedülálló forrássá teszi a történelmi kontextus és pontosság mélységével kapcsolatos kritikák ellenére.

⬤ Jól illusztrált, az egyenruhák és fegyverek egyedi részleteivel
⬤ hiánypótló az angol nyelvű japán hadtörténeti irodalomban
⬤ informatívnak és hasznosnak tekinthető az olyan speciális érdeklődési körök számára, mint a hadijátékok.

⬤ Hiányzik a politikai és kulturális kontextus mélysége
⬤ néhány pontatlanságot észleltek a szövegben
⬤ hiányoznak a katonai mozgásokat ábrázoló térképek
⬤ az összefoglaló részek túlságosan leegyszerűsítettnek tűnhetnek
⬤ az olvasó részletesebb információkra vágyhat.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Japanese Armies 1868-1877: The Boshin War and Satsuma Rebellion

Könyv tartalma:

Ez a cím magyarázza és illusztrálja a japán hadseregek 19. századi átállását a hagyományos szamuráj felszerelésről és taktikáról a nyugati világéra, valamint a két kultúra közötti fegyveres összecsapásokat.

A Meidzsi császári dinasztia 1868-as helyreállítása a Tokugawa-sogunátus 250 éve után döntően megnyitotta Japánt a külvilág felé, és a monarchia felkarolta a modernizációt, beleértve egy új, nyugatiasított hadsereg létrehozását is. Ennek a modernizációs folyamatnak azonban a hagyományos szamuráj feudális nemesség ellenállt, ami csatározások sorozatához vezetett.

Az első összecsapás a két kultúra között gyorsan bekövetkezett. Az 1868---69-es Boshin háború során egy francia katonai tanácsadó, Jules Brunet átállt a felkelők oldalára. Több ütközetet is megnyertek, mielőtt a lázadó Ezo Köztársaságot végleg szétverték. Ezt követően a császári hadsereg tovább modernizálódott francia mintára, a társadalmi változások pedig elkezdték elszegényíteni a szamuráj nemeseket, akik elvesztették társadalmi és politikai szerepüket és az ezzel járó kiváltságaikat.

1876-ban a délnyugat-kjúsui Kagoshima környékén fekvő, hatalmas Satsuma tartomány az elégedetlenség középpontjába került. Vezetője, Szaigo Takamori gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a központi kormányzatot, és 1877 januárjában a növekvő nyugtalanság nyílt lázadásba torkollott. A császári erők most már sokkal erősebbek voltak, a haditengerészet pedig csapatokat tudott partra szállítani és bombázni Kagoshimát. A Satsuma elkeseredett ostroma és a Kumamoto várának elfoglalására tett kísérlet áprilisban végül kudarcba fulladt, és a szamurájok szeptember 24-én Shiroyamánál léptek utoljára harcba, és úgy döntöttek, hogy harcosan veszítik el a harcot. Ez jelentette a szamurájok végső vereségét és kiszorulását.

Ez a teljes mértékben illusztrált cím részletesen feltárja a szamurájok bukását, megvizsgálja a fegyvereket, a taktikákat, mindkét fél kulcsfiguráit, és feltérképezi a császári erők egyre inkább nyugatiasodóvá válását.