Játék a békéért: Emberi természetünk visszaszerzése

Olvasói vélemények

Charles Keil és William Benzon „Playing for Peace” című könyve hangsúlyozza a játék, a zene és a mozgás fontosságát, mint a béke és a társadalmi változások előmozdításának eszközeit. A szerzők a gyermeki örömhöz és kreativitáshoz való visszatérés mellett érvelnek a mindennapi életben, és egy reményteljes, élénk elbeszélést mutatnak be, amely szórakoztató és magával ragadó diskurzusra invitálja az olvasókat. Számos kritika dicséri a könyvet inspiráló tartalma és a játék átalakító ereje miatt, néhányan azonban kritizálják a szerzők bizonyos történelmi feltételezéseit.

A könyvet élénknek, humorosnak és intellektuálisan ösztönzőnek írják le. Sikeresen kiáll a játék, a zene és a társadalmi változások közötti kapcsolat mellett, inspiráló és szeszélyes felhívást nyújtva a cselekvésre. Az esszék jól megírtak, magával ragadóak, és elősegítik a gyermekek kreativitását, önismeretét és empátiáját. Az olvasók motiválva érzik magukat, hogy részt vegyenek egy örömteli, zenével teli és környezettudatos társadalomban.

Néhány olvasó megkérdőjelezi a szerzők feltételezéseit a történelem előtti emberi interakciókról és azt a feltételezést, hogy a korábbi társadalmak konfliktusmentesek voltak. Ezt a perspektívát egyesek túlságosan optimistának vagy túlzásnak tarthatják. Emellett, bár a könyv tartalma miatt elismerésre méltó, egyesek a benne bemutatott gondolatokat ismerősnek vagy ősi megoldásoknak találhatják, amelyek nem tartalmaznak elég gyakorlatias új meglátást.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Playing for Peace: Reclaiming Our Human Nature

Könyv tartalma:

Egyesek antropocénnek nevezik: az emberek felelősséget vállalnak azért a rendetlenségért, amit itt, a Földanyán okoztunk. Úgy gondolom, hogy a dobolás-éneklés-táncolás-táncolás-ngoma minden echológiai résben a kiút. És minden goma droménává válik, azaz idén is úgy csináljuk a rítust, ahogy tavaly, és jövőre is meg fogjuk csinálni. Minden egyes lélekből ki kell hoznunk a legjobb ünnepi hangulatot; minden egyes gyermeket segíteni kell, hogy egészséges társadalmi környezetben teljes mértékben kifejezhesse magát, ami helyreállítja a békét és az ökoequilibriót helyi és globális szinten.

Én egy olyan háborús világba születtem (1939), amikor a fasizmusok első hulláma virágzott, és nap mint nap megmutatta, milyen szörnyű halálos utazássá tud válni a technológia/nacionalizmus/militarizmus/uralom-ellenőrzés/dualizmusok/becsületlenség/patriarchátus/menekülés stb. többszörös függősége. Nyolcvankét évem nagy részét azzal töltöttem ezen a bolygón, hogy megpróbáltam megállítani a "civilizáció és a haladás" zsonglőrjét, hogy átgázoljon rajtunk és porba zúzzon minket. E fejezetek összerakása során jöttem rá, hogy faji lényünk vagy emberi természetünk humoros, játékos és együttműködő: Humo ludens collaborans. NEM vagyunk homo sap sap, mindannyian egyformán tudós tudók; szart se tudunk. Nem tudjuk, hogy a saját beleinkben lévő flóra és fauna hogyan emészti meg számunkra a táplálékunkat, több száz organizmus együttműködik bennünk és tesz minket lehetővé. Nem tudjuk, miért vagyunk itt, miközben milliónyi más életforma vesz körül minket. Szerintem a Humo ludens kollaboránsok jobban fogják élvezni a válaszok megtalálását, lélekről lélekre haladva, a mindenki számára elérhető holisztikus boldogságra törekedve.

-- Charlie Keil.