Játsszunk kettőt: Mr. Cub legendája, Ernie Banks élete

Olvasói vélemények

Ron Rapoport „Let's Play Two” című könyve a baseball-legenda Ernie Banks életrajza, amely megörökíti mind nyilvános személyiségét, mind magánéleti küzdelmeit, miközben a Chicago Cubs és a baseball történetét is összefonja az ő korában. Az olvasók véleménye megoszlik, sokan értékelik a történelmi kontextust és a kutatás mélységét, míg mások úgy érzik, hogy hiányzik belőle a magáról Banksről szóló koncentrált elbeszélés.

⬤ Részletesen feltárja a baseball történelmét és a Chicago Cubsot Banks korában.
⬤ Ernie Banks és a sportra gyakorolt hatásának jól kutatott és pontos bemutatása.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely nosztalgiát és érzelmeket ébreszt az olvasóban.
⬤ Betekintést nyújt Banks magánéletének és kapcsolatainak bonyolult összefüggéseibe.
⬤ Magával ragadó mind a Cubs-rajongók, mind a baseballrajongók számára.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan elkalandozik olyan témákba, amelyeknek semmi közük Bankshez, ami befolyásolja az életrajz fókuszát.
⬤ A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv néha negatív színben tünteti fel Bankset élete vége felé.
⬤ Nem minden olvasó élvezi a részletes történelmi kontextust, és inkább a kizárólag Banksre koncentráló elbeszélést részesíti előnyben.
⬤ Vegyes vélemények az érzelmi hangvételt illetően, egyesek inkább lehangolónak, mint felemelőnek találják.

(67 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Let's Play Two: The Legend of Mr. Cub, the Life of Ernie Banks

Könyv tartalma:

A Chicago Cubs legendájának, Ernie Banksnek, Amerika egyik legikonikusabb, legkedveltebb és legmeg nem értett baseballjátékosának végleges és leleplező életrajza az elismert újságíró, Ron Rapoport tollából.

Ernie Banks, a Hall of Famer első számú jelöltje és az All-Century Team shortstopja tizennégy All-Star Games-en játszott, két MVP-t nyert, és kétszer vezette a Major Leagues-t a hazafutások és a beütött futások számában. Willie Mays-t, Hank Aaront és Mickey Mantle-t is lekörözte, amikor azok fénykorukban voltak, de míg ők az 1950-es és 60-as években többször is World Series-győzelmet arattak, Banks egész pályafutását a szomorú Chicago Cubsnál töltötte, amely felnőtt korában egyetlen zászlót sem nyert.

Ma Banksre leginkább a Let's play two (Játsszunk kettőt) című mondatáról emlékeznek, amely bekerült az amerikai lexikonba, és jól példázza azt a lelkesedést, amellyel a rajongók mindenhol megszerették őt. De Banks nyilvános jókedve csak egy álarc volt, amely egy mélyen ellentmondásos, melankolikus és gyakran meglehetősen magányos embert rejtett. A szegénység és a rasszizmus ellenére, amelyet fiatalemberként elszenvedett, a baseball integráció korai napjaiban azon sztárjátékosok közé tartozott, akik vonakodtak beszélni a polgárjogokról. Az, hogy az egyik legnagyobb játékosként ismerték, aki soha nem jutott el a világbajnokságra, szintén megviselte. Egyszer Banks még pszichiáterhez is elment, hátha az segít. Nem segített. Banks mégis mosolygott mindezen keresztül, öregedő szupersztárként elviselte a Cubs menedzserének, Leo Durochernek a megvetését, és soha egyetlen panaszt sem emelt.

A Let's Play Two a Banksszel folytatott számos beszélgetésen és a több mint száz családtagjával, csapattársával, barátjával és társával készített interjúkon, valamint szóbeli beszámolókon, bírósági feljegyzéseken és több ezer más dokumentumon és forráson alapul. Ezek együttesen magyarázzák meg, hogy Banks mennyire különbözött attól a karikatúrától, amelyet a nyilvánosság számára alkotott. A könyv beszámol Banks korai életéről a szegregált Dallasban, a Néger Ligában töltött éveiről és a visszavonulása utáni nehéz életéről.

A könyvben lenyűgöző portrékat olvashatunk Buck O'Neilről, Philip K. Wrigley-ről, a Bleacher Bumsról, az 1969-es elvesztett versenyről és még sok másról egy rég elfeledett baseball-korszakból.