Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja Chris Barber életét és pályafutását, megragadva a tradicionális jazz lényegét az Egyesült Királyságban és Európában. Számos anekdotával, társalgási stílusban ír, és különböző médiumokat, például fényképeket és CD-ket is tartalmaz. Néhány olvasó azonban csalódottságának adott hangot a könyv mélységét és fókuszát illetően, úgy érezték, hogy többet is feltárhatott volna Barber személyes kapcsolatairól és meglátásairól.
Előnyök:⬤ Jól megírt, társalgási stílus
⬤ rengeteg fotót és CD-t tartalmaz
⬤ a hagyományos jazz korai éveit és Barber turnéit örökíti meg
⬤ nosztalgikus a rajongók számára
⬤ részletes beszámoló a brit blues történetéről
⬤ kiváló állapotban és időben szállítottak a szállítók.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak a mélyreható személyes történetek és betekintések Barber életéről és kapcsolatairól
⬤ egyes részek a turnéidőpontok felsorolásának tűnnek
⬤ gyenge kivitelezés és lektorálás
⬤ az angolul nem beszélők számára kihívást jelenthet
⬤ egyes olvasók szerint elszalasztott lehetőség egy gazdagabb elbeszélésre.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Jazz Me Blues: The Autobiography of Chris Barber
Könyv tartalma:
A jazzharsonás Chris Barber az 1940-es évek végén alapította első zenekarát, de az 1952-ben alakult és 1954-től folyamatosan vezetett együttes, miután elvált a trombitás Ken Colyerrel, mindenféle rekordot felállított a siker és a hosszú élet tekintetében. Pat Halcox trombitással való 54 éves együttműködése a leghosszabb ilyen jellegű társulás a jazz történetében. A Barber együttes az Atlanti-óceán mindkét partján listasikert ért el a "Petite Fleur"-rel, és az 1950-es évek közepétől az 1950-es évek végéig az Egyesült Királyság legnépszerűbb zenei fellépője volt. A zenekar volt az egyik első brit jazzegyüttes, amely kiterjedt turnét tett az Egyesült Államokban. Több mint fél évszázadon át az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben utánzott jazz-zenekar maradt Európában.
Ebben az életéről és zenéjéről szóló őszinte beszámolóban Barber elmeséli zenekarának történetét, de számos más, a brit zenéhez való hozzájárulását is. Ő és gitáros-énekese, Lonnie Donegan indította el a skiffle mozgalmat. Zenekara úttörő szerepet játszott az autentikus amerikai blues- és gospelzenészekkel, köztük Big Bill Broonzyval, Sister Rosetta Tharpe-pal, Muddy Watersszel, Sonny Terryvel és Brownie McGhee-vel való turnézásban. Amerikai jazz szólistákkal is turnéztak, köztük John Lewis, Trummy Young, Ray Nance és sokan mások. Barber és kollégája, Harold Pendleton elindította a londoni Marquee Clubot is, amely legendás jazz- és rockszínházzá vált, valamint a richmondi és a readingi fesztiválok kiindulópontja lett. Barber zenekara mindig is elkötelezett volt a jazz és a blues iránt, sok éven át turnézott a karizmatikus északír énekesnővel, Ottilie Pattersonnal (aki Barber felesége lett), és a bluesgitáros John Slaughtert is bevették a felállásba. 2001-ben a zenekarból Big Chris Barber Band lett, ami lehetővé tette számára, hogy továbbra is a mindig is imádott New Orleans-i jazzt játssza, de olyan zenészek big band repertoárját is, mint Duke Ellington. A Big Chris Barber Band továbbra is teljes koncertprogrammal lép fel, ami megerősíti Barber elkötelezettségét, hogy élő jazzt hozzon el a brit és a kontinentális közönségnek.
A könyvben bemutatja saját és a zenekar pályafutásának hullámvölgyeit, valamint szenvedélyes elkötelezettségét a jazz és a blues minél szélesebb körben való megismertetése mellett.
