Jean-Baptiste-Pierre LeBrun: In Pursuit of Art (1748-1813)
Jean-Baptiste Pierre LeBrun életét a művészet iránti intenzív érdeklődése jellemezte, először mint művész, majd 1770-től 1813-ban bekövetkezett haláláig mint műkereskedő/műértő, és mint a Louvre nemzeti múzeummá való átalakításának résztvevője a francia forradalom idején. Sikerült alkalmazkodnia a hatalomra kerülő bármelyik rendszerhez, a monarchiától a köztársaságon át a birodalomig.
1776-ban feleségül vette Elisabeth Vig e festőművészt, és együtt jelentős szerepet játszottak a forradalom előtti Párizs kulturális világában. LeBrun sokat utazott, galériája számára vásárolt műkincseket, és számos arisztokrata gyűjteményhez járult hozzá. A 17.
századi holland és flamand festmények attribúciójával kapcsolatos szakértelmét nemzetközileg elismerték, a témában írt referenciaművét pedig a valaha írt legátfogóbbnak tartották. LeBrun, a híres művész, Charles LeBrun unokaöccse, Párizs egyik legsikeresebb műkereskedője lett.
Aktív szerepet játszott a művészetpolitikában 1789 és 1802 között, a nemzeti múzeum restaurálási szakértő-biztosaként működött. A Napóleon hadseregei által Európa-szerte elkobzott műtárgyakról készített leltárai a francia nemzeti múzeum fejlődésének értékes dokumentumait szolgáltatták.
Ezenfelül leltárai hasznosak voltak a második világháború alatt elkobzott náci műkincsek azonosításában és visszaszerzésében. LeBrun a politikai és művészeti változások viharos időszakában elért eredményei bizonyítják, hogy hozzájárult a modern művészeti múzeum koncepciójához, különösen a megőrzés, a restaurálás és a rendezés területén.
