Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Chantal Akerman 1975-ös Jeanne Dielman című filmje gyötrelmes részletességgel és valós időben mutatja be egy egyedülálló anya mindennapjait, amint főz, takarít és gondoskodik a fiáról, valamint férfi kliensekkel szexel otthonában. Akerman, aki a filmet öt hét alatt, kizárólag nőkből álló stábbal forgatta, úgy jellemezte a Jeanne Dielmant, mint kihívást a "képek hierarchiája" ellen, amely az autóbalesetet vagy a csókot "magasabbra helyezi a hierarchiában, mint a mosogatást...". És ez nem véletlenül van így, hanem a nő társadalmi hierarchiában elfoglalt helyével függ össze... A női munka az elnyomásból ered, és ami az elnyomásból ered, az érdekesebb.".
Jeanne Dielman jelentősége azonban tágabb és tartósabb, mint témájának és formájának eredetisége. Minden korábbi és azóta készült filmnél jobban emlékezteti a nézőt arra, hogy időt adunk egy filmnek; és azáltal, hogy arra késztet, hogy erősebben és hosszabb ideig nézzük, arra kér minket, hogy érezzük, hogy az idő elszáll, főhősnője és saját magunk számára is.
Catherine Fowler tanulmánya a filmről kifejezi Jeanne Dielman lenyűgözöttségét azon túlmenően, hogy a filmet példamutatóan érdemes megnézni és tanulmányozni. Szoros szövegelemzést nyújt az alakításokról, különösen Delphine Seyrig címszereplő alakításáról, a mise-en-sc ne-ről, a narratív struktúráról, az operatőri munkáról és a vágásról, és eredeti felvételekre, interjúkra és dokumentumokra támaszkodva tárja fel a film készítését. Megkérdőjelezi az otthoni tér és a női idő anyagiságának egyedi ábrázolását. Ezáltal rávilágít arra, hogy miért tekintik a filmet a "lassú film" néven ismert filmművészet jelentős előfutárának, és miért bír ma is ilyen jelentőséggel a filmtörténetben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)