Értékelés:
Roger Wilkins „Jefferson párnája” című könyve árnyaltan vizsgálja Amerika alapító atyáit és a rabszolgasághoz való viszonyukat. Arra törekszik, hogy az általuk képviselt szabadságideálokat összeegyeztetje rabszolgatartói szerepükkel, és arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a faji kapcsolatok és a hazafiság összetettségén az amerikai történelem összefüggésében. Sok olvasó tanulságosnak, jól kutatottnak és elgondolkodtatónak találta a könyvet, bár néhányan kritizálták, hogy egy bizonyos napirendet erőltet, vagy nem felel meg az elvárásaiknak.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató, és arra készteti az olvasót, hogy újragondolja az alapító atyák örökségét.
⬤ Jól kutatott, az alapító atyák eredeti írásait is tartalmazza.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a faji kapcsolatokról és a rabszolgaság történelmi összefüggéseiről.
⬤ Ösztönzi a nemzeti történelem iránti elkötelezettséget, és mély társadalmi kérdésekre reflektál.
⬤ Jól megírt és magával ragadó.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv a történelmi tények puszta bemutatása helyett inkább egy napirendet képvisel.
⬤ Néhány kritikus úgy találta, hogy bizonyos témák, például az osztályozás, nem elég világosak.
⬤ A szerző személyes anekdotái elvonatkoztathatnak a történelmi elbeszélésből.
⬤ A kritikusok szerint a könyv túlságosan az alapítók hibáira összpontosít, nem pedig az eredményeikre.
(19 olvasói vélemény alapján)
Jefferson's Pillow: The Founding Fathers and the Dilemma of Black Patriotism
Roger Wilkins a polgárjogi mozgalom szókimondó résztvevője volt, és a Johnson-kormányzat idején főügyészhelyettesként dolgozott. 1972-ben Bernsteinnel és Herblockkal együtt Pulitzer-díjat kapott a Watergate-ügyről szóló tudósításáért. Mégis, ez a fekete férfi, aki oly jól szolgálta az Egyesült Államokat, időnként úgy érzi, hogy nem szívesen látott vendég itt.
A Jefferson párnájában Wilkins visszatér Amerika kezdeteihez és az alapító atyákhoz, akik a szabadságért prédikáltak és harcoltak, még akkor is, ha más embereket birtokoltak, és jogilag megtagadták tőlük emberségüket. Azt állítja, hogy az amerikai forradalomról szóló mitikus beszámolók figyelmen kívül hagyták a rabszolgaságot, és addig egyszerűsítették a történelmet, amíg a hősöknek - legyenek azok az alapítók vagy a szolgálatukban álló rabszolgák - meg nem tagadják az emberi összetettséget.
Wilkins George Washington, George Mason, James Madison és persze Thomas Jefferson életének feltárásán keresztül átgondolt elemzést nyújt erről az alapvető paradoxonról. Megvitatja, hogyan tette lehetővé az osztály, az oktatás és a személyiség a rabszolgaság intézményét, feltárja, hogy mi, amerikaiak hogyan meséljük el ennek a történetnek különböző oldalait, és feltárja ennek a narratívának azt a zavarba ejtő képességét, hogy korlátozza azt, hogy kik vagyunk és kik lehetünk.
Az Amerika alapításának fontos intellektuális története, Jefferson párnája megváltoztatja azt, ahogyan nemzetünkre és önmagunkra tekintünk.