Jethro Tull's Aqualung

Olvasói vélemények

Allan F. Moore Jethro Tull „Aqualung” című könyve vegyes kritikákat kapott, az olvasók értékelték a mélységét és a mélységeket, de kritizálták a pedáns és száraz írásmódot. A zenekar rajongói értéket találhatnak az elemzésben, mások viszont nehezen tudnak belekötni a tudományos megközelítésbe. Az album témáit és zenei felépítését ismerők élvezhetik a részletes elemzést, míg az alkalmi olvasók kevésbé találhatják hozzáférhetőnek.

⬤ Alapos elemzést és betekintést nyújt az „Aqualung” dalaiba és témáiba.
⬤ A szerző hozzáértő, zenei háttérrel rendelkező szerző írta.
⬤ Komoly és tudományos vizsgálatot nyújt az albumról, amely a keményvonalas Tull-rajongóknak is tetszik.
⬤ Néhány olvasó magával ragadónak és szórakoztatónak találta, ami arra késztette őket, hogy újra meghallgassák a zenét.

⬤ Az írásmódot nagyképűnek, száraznak és tudományosnak tartják, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Hiányzik a magával ragadó elbeszélésmód és a szenvedély, inkább technikai elemzésnek, mint zenei elismerésnek tűnik.
⬤ Néhány kritika a fontos zenekari tagok és kontextuális részletek kihagyásával kapcsolatban.
⬤ A tárgyalt technikai szempontok teljes körű megértéséhez zeneelméleti előismeretekre van szükség.

(11 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az 1968-ban alakult Jethro Tull a rock egyik legmaradandóbb zenekara.

Az 1971-es Aqualung című albumuk provokatív lírai tartalmával és folyamatos zenei váltásaival a Tull legsikeresebb és legkevésbé meg nem értett lemeze. Itt Allan Moore zeneprofesszor és rajongó számról számra veszi górcső alá az albumot, Ian Anderson szövegeit vizsgálja, és tanulmányozza e klasszikus dalok összetett szerkezetét és hangszerelését.