Jézus a fáraók házában: Az esszénus kinyilatkoztatások a történelmi Jézusról

Olvasói vélemények

Ahmed Osman könyve rendhagyó elméleteket mutat be a bibliai alakok történelmi identitásával kapcsolatban, kapcsolatot teremtve az ókori egyiptomi történelem és a bibliai elbeszélések között. Míg sok olvasó meggyőzőnek és elgondolkodtatónak találja a kutatást, mások a hiteles források hiányát és a vallási szövegek értelmezésének következetlenségeit kritizálják.

Az olvasók értékelik az ókori történelem jól kutatott és egyedi nézőpontját, a lebilincselő írói stílust és a vallástörténet hagyományos nézeteinek megkérdőjelezését. A könyvet tanulságosnak és kötelező olvasmánynak tartják az egyistenhit gyökerei és az ősi kultúrák közötti kapcsolatok iránt érdeklődő igazságkeresők számára.

A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv unortodox elméletei esetleg nem tartalmaznak elegendő hiteles bizonyítékot és a források egyértelműségét. Egyesek úgy érzik, hogy a bibliai szövegek kezelése következetlen, ami zavart okoz azzal kapcsolatban, hogy mely szempontokat támasztja alá a Szentírás, és melyeket utasít el. Emellett a könyv egyes történelmi személyiségekre való összpontosítása miatt egyes olvasók a kulcsfontosságú témák - például Jézus és az esszénusok - mélyebb feltárására vágyhatnak.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Jesus in the House of the Pharaohs: The Essene Revelations on the Historical Jesus

Könyv tartalma:

Egy provokatív tézis, amely szerint a történelmi Jézus kapcsolatban állt a 18. egyiptomi királyi dinasztiával.

- Azt állítja, hogy Jézus, Józsué és Tutanhamon ugyanaz a személy volt.

- Egyházi iratokból, a Koránból, a Talmudból és a régészetből származó bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a Messiás több mint egy évezreddel az i. sz. első század előtt jött el.

- Megmutatja, hogy a kereszténység az esszénus tanításokból fejlődött ki.

Bár általánosan elterjedt nézet, hogy Jézus az i. sz. első században élt, a római és zsidó történetírók, akik kortársai lehettek, nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok ennek alátámasztására. Maguk az evangéliumírók egy későbbi nemzedékhez tartoztak, és számos, az Ószövetségben és a talmudi kommentárokban feljegyzett beszámoló a Messiás eljövetelét már megtörtént eseményként említi.

Ahmed Osman a régészet, a Holt-tengeri tekercsek, a Korán, a Talmud és a bibliai források bizonyítékainak felhasználásával meggyőző érvekkel támasztja alá, hogy Jézus és Józsué egy és ugyanaz a személy volt - ezt a hitet a korai egyházatyák is osztották -, és hogy ez a személy ugyanúgy Tutanhamon fáraó volt, aki Kr. e. 1361 és 1352 között uralkodott Egyiptomban, és akit Isten szellemi fiának tekintettek. Osman azt állítja, hogy az esszénus keresztények - akik Jézus meggyilkolása után titokban követték Jézus tanításait - csak azt követően léptek a nyilvánosság elé, hogy Keresztelő János prófétájukat Heródes sok évszázaddal később kivégeztette. Ugyanakkor az esszénusok voltak azok is, akik Tutanhamon és apja, Akhenaten (Mózes) halála után titokban életben tartották Egyiptom monoteista vallását. Az esszénusok úgy hitték, hogy ők az Új Szövetség népe, amelyet az Igazság Tanítója, akit egy gonosz pap meggyilkolt, hozott létre az uruk és közöttük. A holt-tengeri tekercsek alátámasztják Osman állítását, miszerint az Igazság Tanítója valójában Jézus volt.