Jézus Indiában: Jézus menekülése a kereszthaláltól és indiai utazása

Olvasói vélemények

A Mirza Ghulam Ahmad által írt „Jézus Indiában” című könyvről szóló kritikák a vélemények széles skáláját nyújtják. Néhány olvasó dicséri a könyvet, mert egyedülálló nézőpontot mutat be Jézus életéről, különösen azt az állítást, hogy túlélte a keresztre feszítést, és később Indiába utazott. Ezek a kritikusok alaposnak és úttörőnek találják a szerző által a különböző vallási szövegek szintézisét. Más olvasók azonban kritizálják a könyvet, mert módszertanilag hibás, és mert nagymértékben támaszkodik az ájuláselméletre, azt állítva, hogy állításai alátámasztására elferdíti a bibliai szövegeket. Szkepticizmusukat fejezik ki a szerző elképzeléseivel és az érveit alátámasztó meggyőző bizonyítékok hiányával kapcsolatban.

A könyv egyedülálló és alapos perspektívát mutat be Jézus keresztre feszítés utáni életéről, számos forrást, köztük a Szent Koránt, az evangéliumokat, a hadíszt és a történelmi beszámolókat integrálva. Egyes olvasók úttörőnek találják gondolatait, és úgy vélik, hogy megkérdőjelezi a kereszténység és az iszlám hagyományos értelmezéseit.

A kritikusok szerint a könyv az ájuláselméletre támaszkodik, amely szerintük logikailag nem működik, és az evangéliumok bizonyítékai nem támasztják alá. Kiemelik a szerző szövegmanipulációjának módszertani hibáit, és azt állítják, hogy a bemutatott érvek erőltetettnek tűnnek és tudományos alátámasztást nélkülöznek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Jesus in India: An Account of Jesus' Escape from Death on the Cross and His Journey to India

Könyv tartalma:

A Jézus Indiában egy urdu nyelvű értekezés angol nyelvű változata, amelyet az iszlám Ahmadiyya mozgalom szent alapítója, Hazrat Mirza Ghulam Ahmad (1835-1908) írt.

Az értekezésben kifejtett fő tézis Jézus menekülése a gyalázatos kereszthaláltól, majd az ezt követő indiai utazása Izrael elveszett törzseinek felkutatására, akiket az Újszövetségben említettek szerint össze kellett gyűjtenie a nyájába. A téma illusztrálására bőséges bizonyítékot szolgáltattak a keresztény és a muszlim szentírásokból, régi orvosi könyvekből és történelmi könyvekből, beleértve az ősi buddhista feljegyzéseket is.