Jó emberek egy gonosz időben: A boszniai háborúban való bűnrészesség és ellenállás portréi

Olvasói vélemények

Tito marsall unokájának „Jó emberek egy gonosz időben” című könyve mélyreható képet nyújt a boszniai háborúról olyan hétköznapi emberek személyes beszámolóin keresztül, akik az erőszakos időkben figyelemre méltó bátorságot és együttérzést tanúsítottak. A háború hátterében az emberség és az ellenállás történeteire világít rá, így tanulságos olvasmány a volt Jugoszláviában zajló konfliktus összetettségéről.

A könyv megvilágító perspektívát nyújt a boszniai háborúról, az együttérzés és bátorság személyes történeteire összpontosítva. A könyv jól megalapozott, idővonalat és kiejtési útmutatót is tartalmaz, és még a konfliktust nem ismerők számára is hozzáférhető. A bevezetés és a szerző előszava kivételes, mélyebbé teszi az olvasó megértését. Emlékeztetőül szolgál az emberi jóság képességére a szörnyű helyzetekben.

Egyes olvasók az elbeszélt történetek jellege miatt könyörtelennek és érzelmileg megterhelőnek találhatják a tartalmat. A történelmi kontextust teljesen ismeretlenek számára tanulási nehézséggel járhat, mielőtt belevetnék magukat a könyvbe.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Good People in an Evil Time: Portraits of Complicity and Resistance in the Bosnian War

Könyv tartalma:

Az 1990-es években Svetlana Broz, a volt jugoszláv államfő, Tito marsall unokája önkéntes orvosként ajánlotta fel szolgálatait a háború sújtotta Boszniában. Rájött, hogy betegei nemcsak orvosi ellátásra szorulnak, hanem sürgősen el kell mesélniük egy történetet, amelyet a nacionalista politikusok és a mainstream média elhallgatott. Amit Broz hallott, arra késztette, hogy a következő néhány évben a háborúról szóló, első kézből származó tanúvallomások összegyűjtésének szentelje magát. Ezek a tanúvallomások azt mutatják, hogy a hétköznapi emberek még a legszörnyűbb történelmi körülmények között is képesek ellenállni a népirtás gyilkos ideológiájának, és ellenállnak is. Bemutatkozik Mile Plakalovic, egy csodálatos humanista, aki taxival járta Szarajevó utcáit, felszedte a sebesülteket a járdáról, és élelmet és ruhát szállított fiataloknak és időseknek, még akkor is, amikor a bombázások a legsúlyosabbak voltak. Találkozunk Velimir Milosevic költővel, aki egy színésszel utazott, és szórakoztatta a gyerekeket, akik a pincékben bujkáltak a bombázások és a lövöldözés elől, és halljuk számtalan más ember történetét, akik etnikai hovatartozástól függetlenül komoly veszélynek tették ki magukat, hogy másokon segítsenek.

Egy olyan világgal szembesülve, amelyben a kimondhatatlan bűnök nemcsak büntetlenül maradtak, hanem dicsőséggel, haszonnal és hatalommal jutalmazták őket, a könyvben tanúskodó, minden valláshoz tartozó bosnyákok élesen szembesültek saját etikai döntéseik korlátaival és lehetőségeivel. Itt saját szavaikkal írják le, hogyan segítették egymást az emberek az etnikai határokat átlépve, és hogyan utasították vissza a népirtás tervezői által terjesztett mítoszokat. Ez a könyv megcáfolja a Balkánon elkerülhetetlen természetes ellenségeskedés sztereotípiáját, és feltárja az egyéni cselekedetek és a politikai manipulációk felelősségét a népirtásért.

A könyv a háború tapasztalatának kegyetlen portréja, valamint az ellenállás és a szolidaritás lehetőségeinek provokatív tanulmánya. A tanúvallomások messze a volt Jugoszlávia határain túl is visszhangoznak. Ez a lebilincselő könyv nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akik meg akarják érteni a huszadik század végének és a huszonegyedik század huszonegyedik századának etnikai konfliktusainak valóságát.