Job's Journey: Stations of Suffering
A bevezetőből: "Jób könyve nem azért hirdeti az Istenről való hallgatást, mert nem mondhatunk róla semmit. Máskülönben ez a könyv soha nem íródott volna meg.
Jób könyve azonban búcsút mond a teológia bizonyos fajtáinak - és nem kell siránkoznunk a veszteségük miatt: a teológia mint a világ bölcsessége a mennybe vetítve; a teológia mint egy magasabb lényről való jámbor elmélkedés, amely aztán teljesen összetéveszti az Istenről szóló hagyományos vagy újszerű elképzeléseket magával Istennel; a teológia, amely azt állítja, hogy közvetlen kinyilatkoztatást közöl Istentől. Jób könyve mindezzel szemben bizalmatlan és hitetlen. Ehelyett világosan kimondja, hogy ez nem Isten; ezek csak kegyképek.
Minden ál-teológia ilyen alapvető kritikája - és ebben csak egyetérteni tudunk Jób könyvével - nem a teológia vége, hanem a legeleje.". Ez a könyv nem arra tesz kísérletet, hogy minden szempontot lefedjen és minden kérdésre válaszoljon, ami Jób könyvével kapcsolatban felmerül.
Ehelyett Konrad Schmid a bevezető fejezetben a könyv szerkezetének elemzésével szolgál, amely segít abban, hogy a könyvet egészében lássuk. Manfred Oeming pedig az ezt követő fejezetekben világos pillanatképeket ad a könyv különböző elemeiről, többek között a párbeszédek, Jób monológja, Elihu beszéde ("az antimonológ"), Jób találkozása Istennel és (Jób útjának) célpontja.
A két szerző közösen nyújt közérthető tudományos és teológiai megközelítést a könyvhöz, amely gazdagon kielégítő.