Olvasói vélemények
Összegzés:A „Better Than Well: Carl Elliott: Az amerikai orvostudomány találkozik az amerikai álommal című könyve mélyrehatóan vizsgálja az amerikai társadalommal kapcsolatos orvosi és etikai kérdéseket, különösen a különböző neurológiai rendellenességek, valamint az egészségről és az identitásról alkotott társadalmi elképzelések tükrében. Bár az írást dicsérik a hozzáférhetőségéért és a lebilincselő stílusáért, egyes olvasók hiányosnak találják a szerkezetet és kanyargósnak a gondolatokat.
Előnyök:⬤ A hozzáférhető írásmód könnyen érthetővé teszi az összetett témákat.
⬤ Tudományos hivatkozásokban és a betegek személyes történeteiben gazdag, több nézőpontot biztosít.
⬤ A tartalmat szakaszokba rendezi, megkönnyítve az olvasók számára a különböző témákkal kapcsolatos információk befogadását.
⬤ Éleslátó viták az orvostudomány és a társadalom aktuális kérdéseiről.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz az etikai dilemmákról, szenzációhajhászás nélkül.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók szerint a könyv szerkezete nem koncentrált és nem eléggé szigorú.
⬤ Bizonyos részek elhúzódónak vagy ismétlődőnek tűnhetnek, ami elveszíti a kezdeti elkötelezettséget.
⬤ Nem ideális azok számára, akik szigorúan filozófiai vizsgálatot keresnek, mivel kötetlen írásokat és anekdotákat tartalmaz.
⬤ Kihívást jelenthet az érzékeny vagy az ilyen összetett témákban nem jártas olvasók számára.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Better Than Well: American Medicine Meets the American Dream
Könyv tartalma:
Az amerikaiak mindig is a világ legelszántabb lelkes fogyasztói voltak a "javító technológiáknak".
A Prozac, a Viagra és a Botox-injekciók csak a legújabb megnyilvánulásai egy jól ismert mintának: lelkes elfogadás, nyilvános kézszorítás, alkalmi kongresszusi meghallgatás és felhívás az önállóságra. Az önjavító technológiákra adott reakcióink briliáns diagnózisában Carl Elliott olyan kérdéseket tesz fel, amelyek rávilágítanak az amerikai jellem mély áramlataira: Miért érezzük magunkat kényelmetlenül ezekkel a gyógyszerekkel, eljárásokkal és terápiákkal szemben, miközben magunkévá tesszük őket? Hol húzzuk meg a határt önmagunk és a társadalom között? Miért keressük az önmegvalósítást olyan módon, amelyet a kulturális konformitás oly erősen befolyásol?
