John Andrews: Architect of Uncommon Sense
Bár 1960 és 1990 közötti pályafutása csúcsán világszerte elismerést aratott, John Andrews ausztrál építésznek egyre kisebb hírnévre tett szert, mivel a posztmodern kulturális átalakulások megkérdőjelezték a modernista tervezési értékeket, a szélesebb körű társadalmi és gazdasági változások pedig a kormány által finanszírozott intézményi megbízások visszavonásához vezettek. Munkássága mégis figyelemre méltó teljesítmény, amely megérdemli, hogy jobban megismerjék.
Az Ausztráliából az Egyesült Államokba és Kanadába, majd onnan vissza vezető úton John Andrews: Architect of Uncommon Sense (A nem mindennapi érzék építésze) című könyvében megvizsgálja legfontosabb épületeit, és feltárja, hogy az építészet nemzetközivé válása ebben az időszakban váratlanul szétszórt földrajzi jelenség volt, amely összetettebb áramlásokat és lokalizált folyamatokat követett, mint a korábbi modernista eszmék, amelyek a központból a perifériára, a metropoliszból az előőrsre vándoroltak. Andrews a posztmodernizmus eljövetelét nem úgy kezelte, hogy figyelmen kívül hagyta, hanem úgy, hogy a modernizmus formai szókincsén belül olyan megközelítéseket ápolt, amelyeket ez az új korszak előtérbe helyezett - identitás, történelem, hely -.
Ahogy Andrews szélesebb körű közéleti szerepeket vállalt, és olyan kinevezéseket, amelyek lehetővé tették számára az építészeti oktatás alakítását, úgy befolyásolta a designkultúrát saját személyes portfólióján túl is. Ez a könyv a helyi és nemzetközi színtereken átívelő, a későmodern építészeti fejleményeket példázó örökségét mutatja be, miközben generációs folytonosságot és szakadást egyaránt kínál az utána következőkkel.
