John Eliot puritán lelkészsége az új-angliai indiánok számára"”

Eredeti címe:

John Eliot's Puritan Ministry to New England Indians""

Könyv tartalma:

John Eliotot (1604-90) „az indiánok apostolának” nevezték. Ez a könyv Eliotot nem a modern protestáns „missziós” tanulmányok szemszögéből vizsgálja (a korábbi kutatások által főként elfogadott megközelítés), hanem a XVII.

századi puritanizmus történelmi és teológiai kontextusában. Az Új-Angliába irányuló migrációval kapcsolatos legújabb kutatásokra támaszkodva a könyv amellett érvel, hogy Eliot - sok más migránshoz hasonlóan - elsősorban azért ment Új-Angliába, hogy biztonságos menedéket keressen a tiszta református kereszténység gyakorlására, nem pedig azért, hogy indiánokat térítsen. Eliot indiánpasztorációja a meg nem tértek megtérése iránti alapvető aggodalomból indult ki, amelyet az angliai puritán mozgalomban szerzett tapasztalataiból merített.

Következésképpen Eliot számára az új-angliai indián „misszió” fogalma alapvetően megtérésorientált, Ige-központú és lelkipásztori célú volt, és (az új-angliai egyházak szélesebb körű céljaival megegyezően) a tiszta református kereszténységet követte. Eliot azt remélte, hogy ezt a bibliai mintára szervezett imádkozó városok létrehozásával érheti el - ahol az igehirdetés, a lelkipásztori gondoskodás és a kegyesség gyakorlása megtéréshez vezethet -, ami „őszinte megtértekből” álló indiai gyülekezetek kialakulásához vezethet.