John Ford

Olvasói vélemények

A John Fordról szóló klasszikus szöveg átdolgozott és bővített kiadása nagyra értékelt a mélysége és az új anyagok gazdagsága miatt, így értékes forrás a klasszikus filmművészet hallgatói és rajongói számára egyaránt. A szerzőt, Joseph McBride-ot kritikai éleslátása és a Ford munkásságának megértéséhez való széleskörű hozzájárulása miatt dicsérik.

⬤ Bővített és átdolgozott tartalom, amely az első kiadásra épül.
⬤ Új állóképek, fényképek és illusztrációk, amelyek fokozzák az olvasás élményét.
⬤ McBride John Fordról szóló későbbi tanulmányain alapuló mélyreható elemzés és kiegészítő anyag.
⬤ Joseph McBride, az elismert filmkritikus erős kritikai szemlélete.
⬤ Értékes betekintés Ford némafilmjeibe, kulturális hatásába és munkásságának retrospektív elemzésébe.

⬤ A könyvet talán azok fogják jobban értékelni, akik már ismerik a klasszikus filmművészetet és John Fordot.
⬤ Egyes olvasók számára a részletek sokasága nyomasztó lehet, ha nem mélyen foglalkoznak a témával.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Orson Welles-t egyszer megkérdezték, hogy melyik rendezőt csodálja a legjobban. Azt válaszolta: „A régi mestereket.

Ez alatt John Fordot, John Fordot és John Fordot értem”. John Ford (1894-1973) a maga idejében legenda volt, rekordszámú Oscar-díjat kapott a legjobb rendezőnek járó négy Oscar-díjjal, és két második világháborús dokumentumfilmje is Oscar-díjat nyert az amerikai haditengerészetnek. A korai némafilm korszakától az 1960-as évek végéig tartó pályafutása során 136 filmet rendezett.

Fordot világszerte úgy ünneplik, mint az amerikai történelem legjelentősebb filmes krónikását, a western műfaj vezető költőjét és mély érzelmi hatású, sokoldalú filmrendezőt. Klasszikus filmjei - köztük a Postakocsi (1939), A harag szőlője (1940), a How Green Was My Valley (1941), a The Quiet Man (1952), a The Searchers (1956) és a The Man Who Shot Liberty Valance (1962) - ma is széles körben népszerűek, és elismerten nagy hatással volt olyan filmrendezőkre, mint Jean Renoir, Ingmar Bergman, Akira Kurosawa, Howard Hawks, Frank Capra, Samuel Fuller, Elia Kazan, Sidney Lumet, Martin Scorsese, Steven Spielberg és George Lucas.

Ebben az úttörő kritikai tanulmányban Joseph McBride és Michael Wilmington áttekintést nyújt Ford pályafutásáról, valamint mélyreható elemzést nyújt a Ford legfontosabb filmjeiről. A visszatérő Ford-témákat elemezve és az egyes filmeket a teljes életműhöz viszonyítva a szerzők éleslátóan tárják fel Ford tragikomikus történelemszemléletének teljes gazdagságát.

Ez az új, átdolgozott változat tartalmazza a Ford huszonhét, ma már ismert, részben vagy egészben fennmaradt némafilmjének tanulmányát (ez több mint kétszerese az eredeti kiadás megjelenésekor rendelkezésre álló számnak); esszéket Ford három ellentmondásos aspektusáról: tragikomikus érzékenységéről, faji nézeteiről és ír származásának hatásáról; valamint McBride Forddal pályafutása utolsó napján készített interjújának bővített változatát.