John Keats ódái

Olvasói vélemények

Helen Vendler John Keats ódáinak elemzését mélységéért, valamint a versek és összefüggéseik közötti éleslátó összefüggésekért dicsérik. Bár a könyvet nélkülözhetetlennek és elgondolkodtatónak tartják, egyes kritikák megjegyzik, hogy Vendler néha végleges igazságként állítja be értelmezéseit Keats gondolatairól és alkotói folyamatáról.

Mélyreható és meggyőző elemzés, éleslátó összefüggések az ódák között, jól megírt és világos stílus, más költők kontextusának integrálása, gazdagítás mind a tudósok, mind az alkalmi olvasók számára, valamint értékes lábjegyzetek, amelyek fokozzák a megértést.

Időnként feltételezéseket mutat be Keats gondolatainak végleges meglátásaként, megköveteli Keats és más költők ismeretét, és vannak olyan pillanatok, amikor az írásmódja zavaros.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Odes of John Keats

Könyv tartalma:

Helen Vendler John Keats hat nagy ódájának új értékelésével bővíti a lírai költészet vizsgálatát, és eközben - implicit módon - Keats egész pályájának olvasatát adja. Azt javasolja, hogy ezeket a verseket, amelyeket általában külön-külön olvasunk, tökéletlenül látjuk, ha nem együtt tekintjük őket - hogy olyan sorozatot alkotnak, amelyben Keats szigorú és mélyreható vizsgálatot folytatott a nyelv, a filozófia és az esztétika kérdéseiben.

Vendler egy olyan Keatset ír le, aki intellektuálisan sokkal inkább törekszik az esztétika megteremtésére és a költői eszközök vizsgálatára, mint amilyet eddig láttunk, egy olyan Keatset, aki az ember számára megfelelő imádat tárgyai, a lélek teremtésének folyamata, a női múzsa, az esztétikai álmodozás funkciója és a műalkotás ontológiai természete után kutat. Látjuk, hogy megkérdőjelezi az antik mitológia elfogadhatóságát a felvilágosodás utáni művészetben, a művészetek hierarchiáját, a szenvedélyek szerepét a művészetben, valamint az absztrakció és az ábrázolás rivális igényeit. Formai szempontból az ódákban a különböző lírai szerkezetek alkalmasságát vizsgálja. A megszemélyesítés, a mitológia, a filozófiai diskurzus és a trompe l'oeil leírás nyelvének a költészet számára való értékét vitatva pedig Keats egyre világosabban megkülönbözteti a líra társadalmi szerepét a festészet, a filozófia vagy a mítosz szerepétől.

Vendler korábbi, Yeatsről, Stevensről és Herbertről szóló munkáihoz hasonlóan ez a remekül kidolgozott kötet is azt sugallja, hogy a lírai költészet akkor érthető meg a legjobban, ha a vizsgálódás számos formáját - tematikus, nyelvészeti, történeti, pszichológiai és strukturális - egyszerre vesszük górcső alá.