Olvasói vélemények
Összegzés:John Latouche életrajza az amerikai zenés színház egyik meghatározó alakjának jól kutatott és átfogó vizsgálata. Bár tudományos mélysége és a Latouche-nak tulajdonított elismerés miatt nagyon ajánlott, az olvasók számára a terjedelmes részletesség és a terjedelem nyomasztó, ami kihívást jelentő olvasmányt jelent.
Előnyök:⬤ Átfogó és jól kutatott életrajz.
⬤ Kiterjedt lábjegyzeteket és tudományos ismereteket tartalmaz.
⬤ John Latouche-nak, mint a zenés színház fontos alakjának méltó elismerése.
⬤ Magasan dicsérik az írói minőséget.
Hátrányok:⬤ Nagyon hosszú és lassú tempójú, ami egyes olvasók számára fárasztóvá teszi.
⬤ Sűrűn tartalmaz kutatási anyagot, ami megzavarhatja az elbeszélés menetét.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy inkább tudományos szövegként, mint elbeszélő életrajzként olvasható.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Ballad of John Latouche: An American Lyricist's Life and Work
Könyv tartalma:
A szegény virginiai családban született John Treville Latouche (1914-56) rövid élete során szövegíróként, könyvíróként és librettistaként mély nyomot hagyott az amerikai zenés színházban. Szövegeinek szellemessége és ügyessége olyanokkal vetette össze, mint Ira Gershwin, Lorenz Hart és Cole Porter, de Stephen Sondheim szerint "nagy elképzelése volt arról, hogy mi lehet a zenés színház", és különösen merésznek bizonyult a zenét, a szöveget, a táncot, a jelmez- és díszlettervezést újszerűen ötvöző lírai színház kialakításában. Számos darabja, még ha ma már nem is közismert, az amerikai zenés színház történetének csúcspontja maradt.
"Egy nagy amerikai zseni" - Duke Ellington szavaival élve - Latouche először a húszas évei elején került a széles nyilvánosság figyelmének középpontjába a Ballad for Americans (1939) című, szólistára és kórusra írt kantátájával, amelynek zenéjét Earl Robinson szerezte - ez a mű a második világháború alatt végigsöpört a nemzeten. Pályafutásának további mérföldkövei közé tartozott a Vernon Duke-kal közös, teljesen fekete zenés mese, a Cabin in the Sky (1940); John Gay klasszikusának, a The Beggar's Opera, mint Beggar's Holiday (1946) vegyes fajú feldolgozása Duke Ellingtonnal; két ünnepelt Broadway-opera Jerome Moross-szal: Ballet Ballads (1948) és The Golden Apple (1954); az amerikai kánon egyik legmaradandóbb operája, a The Ballad of Baby Doe (1956) Douglas Moore-ral; és a Candide (1956) operett Leonard Bernsteinnel és Lillian Hellmannal. Rendkívül sokoldalú, kabaré dalokat is írt, részt vett dokumentumfilmekben és avantgárd filmekben, verseket fordított, színdarabokat adaptált és még sok minden mást.
Eközben Manhattan egyik leghíresebb szónokaként és házigazdájaként számos művészeti barátot szerzett, köztük - hogy csak néhányat említsek - Paul és Jane Bowles-t (akiket ő mutatott be egymásnak), Yul Brynner-t, John Cage-et, Jack Kerouac-ot, Frederick Kiesler-t, Carson McCullers, Frank O'Hara, Dawn Powell, Ned Rorem, Virgil Thomson, Gore Vidal és Tennessee Williams - a legkülönbözőbb területeken dolgozó művészek káprázatos konstellációja, akiket Latouche zsenialitása és életöröme vonzott, nem is beszélve arról, hogy támogatta munkájukat.
Ez a könyv széles körben támaszkodik hazai és külföldi levéltári gyűjteményekre, köztük Latouche naplóira, valamint Bernstein, Ellington, Moore, Moross és sok más személy irataira, hogy először mesélje el ennek a lenyűgöző embernek és munkásságának történetét.
