John McGahern (1934-2006) úgy vélte, hogy a fikció ablakot nyit a világra. Az ilyen ablakok azonban bekeretezik látóterünket, megváltoztatják és alakítják perspektíváinkat.
A művész perspektívája távolról sem statikus, hanem folyamatosan fejlődnie kell. Ez a könyv John McGahern művészi és költői látásmódjának - "látásmódjainak" - irodalmi elemzését nyújtja, megvizsgálva e látásmód változó fókuszát: hogyan és miért fejlődik, milyen hatással vannak ezek a fejlemények a művek formáira, és hogyan alakulnak ezek a formák, milyen időpontokban és milyen ingerekre reagálva. A kötet bemutatja, hogy ezek a fejlemények a huszadik század második felének analóg társadalmi expanzióját tükrözik, és amellett érvel, hogy McGahern irodalmi terei összefüggésben állnak a struktúrátlan társadalmat behálózó, befogadóbb forma megvalósítására irányuló törekvéseivel.
Bár az utóbbi években jelentősen megnőtt a McGahernről szóló kritikai tanulmányok száma, a kutatások még mindig hajlamosak a társadalmi realizmus vagy az irodalmi esztéticizmus jól bevált táboraiba sorolódni. Ez a szöveg az egyes művek anyagi kontextusa és társadalmi világa, valamint a "hagyományos" irodalmi vizsgálat hermeneutikája közötti közös pontok feltárására törekszik.
McGahern műveinek közeli olvasatán keresztül halad át ezeken a megosztottságokon, figyelmet fordítva a házról, az otthonról és a családi egységről alkotott képek topopoétikai előállítására. A könyv végül megmutatja, hogy McGahern irodalmi tereire való odafigyelés hogyan teszi lehetővé az egyes regények esztétikájának, látásmódjának és formájának jobb megértését, és hogyan érthetjük meg ezeket a szempontokat a művek társadalmi, kulturális és politikai alaphangjaihoz viszonyítva, külön-külön és együttesen.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
