John Schlesinger filmjei

Eredeti címe:

The Films of John Schlesinger

Könyv tartalma:

A huszadik század végi város nagy történelmi és gazdasági átalakulásai élénken tükröződnek John Schlesinger életművében. A hatvanas évek elejének "Egyfajta szerelem" és a "Billy Liar" című filmjeiben a várost ipari és lakóhelyként képzelték el, a szereplők pedig helyi és családi szinten szembesültek az élettel. Az 1965 és 1971 között készült "Darling", "Midnight Cowboy" és "Sunday Bloody Sunday" című filmekben a város kozmopolittá vált, a nemzetközi pénzvilág uralma alatt állt, és osztályfeszültségek gyötörték. A nyolcvanas évek két filmjében, a "Sólyom és a hóember"-ben és a "Madame Sousatzka"-ban pedig Schlesinger nyomatékosan mutatta be azt a kétségbeesést, amellyel a fiatal szereplők a felnőtté válásért küzdenek, nem a helyi városi környezetben, hanem egy nemzeti és globális környezetben. Az ezeket a városi változásokat mozgató konkrét gazdasági és politikai erőket a "filmes városról" szóló, egyre növekvő számú tudományos munka részletesen tárgyalja. Bár ezek az erők fontos hátteret képeznek a "John Schlesinger filmjei" című könyvben, a könyv célja összességében az, hogy bemutassa Schlesinger esztétikai képzeletének központi szerepét, de nem a politikai, erkölcsi és történelmi élettől elválasztva.

A kiváló brit operatőr, Billy Williams egyszer úgy jellemezte Schlesingert, mint a "legteljesebb" rendezőt, akivel valaha dolgozott. Schlesinger a rendezői "szemet" (a kameramozgás, a képkockák, a vágás, a produkciós tervezés stb. mesteri ismerete) mély irodalmi érzékkel (a karakterek és a helyzetek megértése) ötvözte. Pályafutását a díjnyertes "Terminus" (1961) című dokumentumfilmmel kezdte, majd összesen tizenhét játékfilmet és öt televíziós filmet készített. Több filmje valóban újító hatású volt: Andy Warhol szerint az "Éjféli cowboy" "igazi húzónevet vett az undergroundból", mivel "tiltott témákkal" foglalkozott. Pauline Kael a "Vasárnap véres vasárnap"-ot "filmre írt regénynek" nevezte, és mivel ez egy teljesen újszerű alkotás, "azonnal felismerhető klasszikusnak". Más Schlesinger-filmek is maradandó érdeklődésre tartanak számot: A Criterion által 2001-ben újra kiadott "Billy Liar" egy komikus gyöngyszem. A sáska napját ma is tanítják a filmiskolákban. Mégis hiányoznak az intelligens beszélgetések ezekről a gazdag alkotásokról. A vezető filmkritikusok korabeli kritikái éleslátóak, csakúgy, mint a kiválasztott cikkek és Schlesinger egyetlen teljes hosszúságú tanulmánya, amely évekkel pályafutása befejezése előtt jelent meg. Egy teljes körű "értelmezés" arról, hogy mit tanít nekünk Schlesinger életműve a modern életről, még nem jelent meg.

Schlesinger filmjeit olyan okok miatt értékelik alul, amelyeknek kevés közük van a teljesítményükhöz: kiesett Hollywood kegyeiből, az amerikai társadalomról szóló szatírájával megsértette a kritikusokat, és csak azért készített néhány viszonylag ötlettelen filmet, hogy tovább dolgozzon. Megérett az idő életművének újraértékelésére. A "The Films of John Schlesinger" című könyv a főbb filmek innovatív tartalmát és formáját veszi górcső alá, és kritikai ítéletet alkot, azonosítva erősségeiket és gyengeségeiket. A filmek fő témája a túlélés fontossága, valamint az, hogy az ember megpróbálja a legjobbat kihozni abból, amije van, különösen úgy, ahogyan ez a téma a modern, városi társadalomban megjelenik. Különböző filmelméleteket - Benjamin, Hansen és mások elméletét - vesz sorra, de nem kizárólag akadémikusoknak szánt elméleti elemzés.