John Tyler, a véletlen elnök

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik John Tyler elnökségének összetett képét, amelyet Edward P. Crapol elemző életrajza mutat be. Miközben a könyvet dicsérik Tyler politikai gondolkodásának és külpolitikai eredményeinek elbeszélése és feltárása miatt, kritizálják is, hogy a személyes vonatkozásokból hiányzik a mélység, és túlságosan védi Tyler örökségét. A kritikusok szerint a könyv ugyan rávilágít Tyler hozzájárulására, különösen az elnöki utódlás megteremtésében, de nehezen talál egyensúlyt jellemének és tetteinek sötétebb aspektusaival, különösen a rabszolgasággal és a Konföderáció későbbi támogatásával kapcsolatban.

⬤ Jól megírt és átgondolt elbeszélés.
⬤ Tyler elnökségének és politikai kontextusának alapos elemzése.
⬤ Kiemeli az elnöki utódlás Tyler-féle precedensének történelmi jelentőségét.
⬤ Betekintést nyújt a külpolitikai kezdeményezésekbe, például Texas annektálásába és a Kínával való kapcsolatokba.
⬤ Megpróbál kiegyensúlyozott képet adni Tylerről, elismeri az elért eredményeket, ugyanakkor kritizálja jellemének egyes aspektusait.

⬤ Tyler személyes életének és családi hátterének korlátozott feltárása.
⬤ Egyes kritikusok szerint a könyv túlságosan apologetikus, és hiányzik belőle a Tyler tetteivel és motivációival kapcsolatos kritikai mélység.
⬤ Több kritika is érte, hogy a könyv korábbi művek felelevenítése, anélkül, hogy új tudományos eredményeket kínálna.
⬤ Minimális figyelmet szenteltek Tyler belpolitikájának és a párt fejlődésének.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

John Tyler, the Accidental President

Könyv tartalma:

Az első alelnök, aki a hivatalban lévő elnök halála után lett elnök, John Tyler (1790-1862), akit a kritikusok "Ő Accidency" néven gúnyoltak. A tizedik elnök életrajzában Edward P.

Crapol megkérdőjelezi azokat a képeket, amelyek szerint Tyler az államok jogainak, a korlátozott kormányzásnak és az alkotmány szigorú értelmezésének megrögzött szószólója volt. Ehelyett azt állítja, hogy Tyler manipulálta az alkotmányt, hogy növelje az elnökség végrehajtó hatalmát.

Crapol kiemeli továbbá Tyler Amerika nemzeti sorsába vetett hitét, és azt a meggyőződését, hogy a határtalan területi terjeszkedés meg fogja őrizni az Uniót, mint rabszolgatartó köztársaságot. Amikor Tyler 1861-ben a Konföderáció oldalára állt, Amerika "áruló" elnökének bélyegezték, mivel elárulta az egykor általa vezetett köztársaságot.