Értékelés:
A „The Ascent of John Tyndall” című könyv kritikái dicsérik, hogy a könyv részletesen bemutatja Tyndall életét és a tudományhoz való hozzájárulását, kiemelve az üvegházhatás és a fényszórás terén végzett úttörő munkáját. Sok kritikus azonban kritizálja a személyes részletek túlzott aprólékosságát, amelyet egyesek monotonnak és a fő történetről elvonatkoztatónak találtak.
Előnyök:⬤ Alapos kutatás és részletes beszámoló John Tyndall életéről és tudományos hozzájárulásáról.
⬤ Magával ragadó írás, amely betekintést nyújt Tyndall személyiségébe és munkásságának történelmi összefüggéseibe.
⬤ Átfogó hivatkozások és bibliográfia a további kutatáshoz.
⬤ Pozitív kritikák az olvasmányosságról és az olvasmányosságról.
⬤ Jó kötésű fizikai könyv, jó minőségű illusztrációkkal.
⬤ Túlságosan a triviális személyes részletekre összpontosít, ami monoton olvasási élményhez vezet.
⬤ A könyv hosszú, ami néhány olvasót elriaszthat.
⬤ Részletes tartalomjegyzék hiánya, ami megnehezíti a laikusok számára a tájékozódást.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy az elbeszélés időnként elakad a Tyndall mindennapi életével kapcsolatos ismétlődő információkban.
(11 olvasói vélemény alapján)
The Ascent of John Tyndall: Victorian Scientist, Mountaineer, and Public Intellectual
John Tyndall szerény dél-írországi vidéki háttérből felemelkedve a viktoriánus korszak közepi Nagy-Britannia egyik legjelentősebb fizikusává, tudományközvetítőjévé és polemikusává vált. A tudományban a meteorológia, az éghajlattan, a mágnesesség, az akusztika és a bakteriológia területén végzett jelentős munkásságáról ismert. Felfedezései közé tartozik a földi légkör felmelegedésének fizikai alapja (az üvegházhatás alapja), valamint annak megállapítása, hogy miért kék az égbolt. De a tudomány vezető kommunikátora is volt, aki nagy tömegeket vonzott a Royal Institutionban tartott előadásaira, miközben aktív szerepet játszott a Royal Societyben is.
Tyndall a legmagasabb társadalmi és szellemi körökben mozgott. Tennyson és Carlyle, valamint Michael Faraday és Thomas Huxley barátjaként Tyndall a tudományos világkép egyik leglátványosabb szószólója volt, amikor a fejlődő tudományos ismeretek és a teológia között egyre nagyobb feszültségek alakultak ki. Leveleiben, esszéiben, beszédeiben és vitáiban aktív és gyakran ellentmondásos véleményt fogalmazott meg a kor tudományos, politikai és társadalmi kérdéseiről, és határozottan kifejtette nézeteit Írországról, a vallásról, a fajról és a nők szerepéről. Amerikában széles körben olvasták, 1872-73-as előadókörútja nagy sikert aratott.
Roland Jackson a viktoriánus tudomány és társadalom középpontjában álló egyéniségről fest képet. Emellett leírja Tyndall jelentőségét úttörő hegymászóként az alpinizmus aranykorának nevezett időszakban. Tyndall volt többek között az első, aki megmászta a Matterhorn hegyet. Tyndallt összetett, ellentmondásokkal teli személyiségként mutatja be, akit erős kötelességtudata, a költészet iránti mélységes szeretete, barátai iránti nagylelkűsége és harciassága, a nagy fizikai állóképesség mellett kitartó betegsége is hegymászói bravúrjaira késztetett. Jackson Tyndall leveleire és naplóira támaszkodva, 1945 óta az első nagyszabású életrajzában egy olyan ember örökségét tárja fel, aki egész életében erős véleményeket, erős lojalitásokat és erős ellenségeskedéseket váltott ki.
