John Waters: Interjúk

Olvasói vélemények

A „John Waters Interviews” című könyv a filmrendezővel készült interjúk átfogó gyűjteménye, amely betekintést nyújt egyedülálló karrierjébe és személyiségébe. Az interjúk jól összeválogatottak, szórakoztató és mélyreható, Waters jellegzetes hangját és látásmódját bemutatva.

Waters teljes pályafutását átfogó, jól összeválogatott interjúk gyűjteménye.

Magával ragadó és humoros betekintés Waters filmjeibe és személyes gondolataiba.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

John Waters: Interviews

Könyv tartalma:

John Waters (sz. 1946) filmrendezőként, művészként és személyiségként közel negyven éve dolgozik az amerikai filmművészet élvonalában.

Waters 1964-ben kezdett filmeket készíteni szülővárosában, Baltimore-ban. Első rövidfilmjei, mint például a Hag in a Black Leather Jacket és a Mondo Trasho megmutatták, hogy veleszületett tehetsége van a förtelmes és durva dolgok megragadásához és művészetté emeléséhez. Színészgárdája, a Dreamlanders minden későbbi filmjében szerepelt.

Az Álomországlakók közé tartozott a díva és filmbeli partnere, Divine is, aki később Waters legismertebb alkotásaiban is szerepelt.

Waters a "trash-triójával", a Rózsaszín flamingókkal (1972), a Női bajokkal (1974) és a Kétségbeesett élet (1977) tört be az országos ismertségbe. Ezek a filmek a rossz ízlést, az obszcén mozit és a politika, a nemek és a művészet átalakító megközelítését mutatták be.

A filmek bebetonozták Waters kultikus státuszát, és a mai napig játsszák őket egyetemi kampuszokon és art house mozikban. Waters hamarosan belépett a mainstreambe a Polyesterrel, az első olyan filmmel, amelyet egy forradalmian új eljárással, a szaglásos látvánnyal forgattak. A film főszereplője Divine egy boldogtalan háziasszonyt alakított, aki egy Tab Hunter által játszott egykori tinibálványt szeret.

Waters kereskedelmi áttörése, a Hairspray (1988) a baltimore-i The Corny Collins Show című televíziós zoknihop műsor történetét mesélte el, és azt, hogy egy bátor lány (Ricki Lake) hogyan használta fel táncosnői platformját arra, hogy véget vessen a szegregációnak a városában. Waters továbbra is olyan filmeket írt és rendezett, amelyek a mainstreamnek tetszettek, de a filmkészítéshez való egyedi hozzáállását is bemutatták. Ezek közé tartozik a Cry-Baby, a Serial Mom és a Pecker.

Újabb munkái, mint például az A Dirty Shame, a trash és az obszcenitás iránti korábbi megszállottsága felé fordultak. Vizuális művészként 2004-ben a New Museum of Contemporary Artban retrospektív tárlatot rendeztek neki, és világszerte bemutatták galériákban.