John Woolman naplója: És egy könyörgés a szegényekért

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik John Woolman könyörületes jellemét és jelentős szerepét az amerikai kvékerek körében az abolicion mellett való kiállásban. Sokan értékelik feddhetetlenségét és erkölcsi meggyőződését, valamint magának a könyvnek a tiszta minőségét. Néhányan azonban megjegyzik, hogy a könyv nem könnyű olvasmány, azt sugallva, hogy erőfeszítést igényelhet, hogy teljes mértékben foglalkozzunk Woolman gondolataival és írásaival.

John Woolmant érzékeny, kedves és szeretetteljes, minden ember jólétének szószólójaként ábrázolják. Fontos szerepet játszott a korai abolicionista mozgalomban, és tisztelik a rabszolgaság elleni erkölcsi meggyőződéséért. A könyv tisztának és jó állapotúnak mondható.

Néhány olvasó számára a könyv olvasása kihívást jelent, jelezve, hogy jelentős erőfeszítést igényelhet Woolman írásaival és gondolataival való foglalkozás.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Journal of John Woolman: And a Plea for the Poor

Könyv tartalma:

John Woolman „naplója” vagy lelki önéletrajza volt a kvékerizmus jellegzetes irodalmi kifejeződése az első két évszázadban. Woolman naplója először 1774-ben jelent meg (nem sokkal a halála után).

Az ő saját maga által lejegyzett élete egy egyedülálló kvéker kultúra legszebb virága volt, amelynek középpontjában - ahogy Howard H. Brinton fogalmazott - nem az irodalmi vagy képzőművészeti alkotások álltak, hanem „maga az élet az otthonban, a gyűléseken és a közösségben”, egy olyan élet, amely „művészi alkotás volt, amely egyszerűségében és arányaiban éppoly szép, mint a gyülekezeti házak építészete...”. Megkülönböztető jegyei nem dogmák, hanem gyakorlati tanúságtételek voltak az egyenlőség, az egyszerűség és a béke mellett.

Ezek a társadalmi következményeikben egykor forradalmi tanúságtételek már Woolman idejében intézményesültek, mint a „sajátos nép” jelvényei. A maga csendes módján - ő lehetett a történelem legcsendesebb radikálisa - John Woolman újrakovácsolta őket, a szeretet áramában megedzette őket, és ismét a társadalmi forradalom eszközeivé alakította át őket.