Jonathan Reynolds színdarabjai

Eredeti címe:

Plays By Jonathan Reynolds

Könyv tartalma:

RUBBERS és YANKS 3 DETROIT 0 A hetedik játékrész eleje:

"... tagadhatatlanul viccesek voltak...

RUBBERS egy fiatal képviselőnő a közgyűlésben kétségbeesetten próbál keresztülvinni egy törvényjavaslatot, amely előírná a gyógyszerészeknek, hogy a fogamzásgátlót nyilvánosan tegyék ki. A reakció, amit ez képviselőtársai részéről kap, azonnali, kirobbanó és gyakran nagyon mulatságos. Reynolds úr néhány szeszélyes karikatúrát kínál a képviselőkről...

A második darabban Reynolds úr mégis inkább a való világhoz tartja magát, egy öregedő, fogyatkozó baseball-játékossal, aki kifelé tart, és ezt kétségbeesetten tudja. Az etnikai vicceivel és durva materializmusával semmi vonzó nincs abban, hogy Emil (Duke) Bronkowski paranoiásan néz a dombon a magasba. És mégis, látva, ahogy az ellenfél csapata - mindannyian feltűnően fiatalabb és gúnyolódó férfiak -, saját elkapója (neki van az egyetlen elkapója a major ligában, aki azt akarja, hogy a dobója "Mister"-nek szólítsa) és az edzője támadja... az embernek muszáj.

Érezni némi alapvető együttérzést.".

Clive Barnes, The New York Times.

HARC A NEMZETKÖZI KÖVÉRSÉG ELLEN:

"Jonathan Reynolds egy drámaíró, akinek talán kissé mókás célja van. Azt javasolja, hogy az intelligens színházlátogatókat a régimódi módon szólítsa meg, olyan élményt nyújtva, amely kitágítja a közönség látókörét ahelyett, hogy megerősítené azt, amit már ismer. ....

A FIGHTING INTERNATIONAL FAT-ban két nő - vezető fogyókúra-promóterek - titáni harcba keveredik azért a lehetőségért, hogy egy vezető televíziós talkshow-ban hirdethessék álláspontjukat, amelynek elnöke az a férfi, aki történetesen minden vörösvérű amerikai nő szexuális tárgya. Mindkét nő mindent megtesz, hogy megnyerje a talk-show házigazdáját, akire nagy nyomás nehezedik, hogy a hét öt napján kinyilatkoztatásokkal lássa el mohó nézőit.".

Gaby Rogers, The New York Times.

STONEWALL JACKSON HÁZA:

"A STONEWALL JACKSON HÁZA, Jonathan Reynolds maró komikus tirádája a politikai ortodoxia ellen, már korán felveszi a kesztyűt. Egy szomorú fekete idegenvezető, aki a konföderációs tábornok szerencsétlenül felújított otthonában vezeti a csoportot, hirtelen megállítja a túrát, hogy megkérdezzen egy jómódú ohiói fehér párt, hazajöhet-e velük, mint rabszolgájuk.

Ez egy provokatív pillanat: hová akar kilyukadni ezzel az ízléstelen önhittséggel ez a drámaíró, aki tizenöt évvel ezelőtt a GENIUSOK-ban olyan ízletesen kegyetlenkedett a filmkészítéssel? Szerencsére nem egy modern rabszolgaságot ábrázoló jelenethez. A darab egyszerű díszletének forgó paneljeit végül félretolják, hogy felfedjék egy kis színtársulat próbatermét, amelynek önelégült igazgatói, akik az új évad drámaíróit interjúvolják, elítélik a darabot, amelyet a közönség éppen most kóstolt meg.

Ezzel Reynolds úr felkapaszkodik a szónoki emelvényére, hogy egy sodró lendületű, vicces, hóbortos és rendkívül szórakoztató szónoklatot tartson mindazon napirenddel terhelt erők és magasröptű programok (különösen a liberálisok) ellen, amelyek szerinte összeesküdtek, hogy a józan ész kiszoruljon az amerikai politikai és kulturális életből.

A pozitív diszkrimináció, a politikai korrektség, a nem hagyományos szereposztás, a jóléti állam, a fekete tanulmányok, az etnocentrizmus, a multikulturalizmus: Reynolds úr annyi gombot nyomogat, hogy akár egy liftben is megrendezhette volna a darabot.....

Nem kell egyetérteni Reynolds úr kimeríthetetlen mennyiségű véleményével ahhoz, hogy jól szórakozzunk ezen....

A STONEWALL JACKSON'S HOUSE cselekménye számos felháborító fordulatot vesz, és a túravezető-jelenet fergetegesen radikális átdolgozásában csúcsosodik ki, a színház régi gárdája számára politikailag elfogadhatóbb irányvonalak mentén.... .

De lehet, hogy egy kicsit több kendőzetlen lépten-nyomon kirohanás éppen arra van szüksége a színháznak.".

Peter Marks, The New York Times.