Josephus, Pál és a korai kereszténység sorsa: Történelem és hallgatás az első században

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Josephus, Paul, and the Fate of Early Christianity: History and Silence in the First Century

Könyv tartalma:

Flavius Josephus, a jeruzsálemi pap, aki a farizeusokhoz tartozott, a legfontosabb forrásunk az első századi zsidó életről. A Jézus testvérének, Jakabnak a haláláról szóló értesülése arra enged következtetni, hogy Josephus tudott Jézus jeruzsálemi és júdeai követőiről.

Rómában, ahol a zsidó háborút követően élete hátralévő részében élt, úgy tűnik, hogy a keresztények egy csoportja virágzott, ha az 1. Kelemen könyvből következtethetünk erre. Josephus azonban rendkívül keveset mond a júdeai keresztényekről, és semmit a római keresztényekről.

Nem tesz említést Pál apostolról sem, egy korábbi farizeusról, aki Josephus apjának kortársa volt Jeruzsálemben, annak ellenére, hogy az Apostolok Cselekedetei szerint Pált és tevékenységét ismerte Júdea két egymást követő római helytartója (procuratora), Marcus Antonius Felix és Porcius Festus, valamint II Heródes Agrippa király és testvérei, Bereniké és Drusilla. Különösen a heródesiek ismerete helyezi érdekes megvilágításba Josephus Pálról való hallgatását, ami arra utal, hogy ez szándékos lehetett.

Ráadásul Josephus írásai nagyon kevés tanúbizonyságot tesznek más római kortársakról, olyannyira, hogy ha csak Josephusra hagyatkoznánk, arra a következtetésre juthatnánk, hogy sok ilyen történelmi személyiség vagy nem is létezett, vagy alig vagy egyáltalán nem volt hatása az első században. Asiedu kommentálja a Domitianus császár uralkodása alatti római élet állapotát, és azt, hogy mind Josephus, mind az 1. Kelemen keresztényeket létrehozó keresztények hogyan birkóztak meg a rendszerrel, ahogyan más kortársak, köztük Martial, Tacitus, ifjabb Plinius és mások is.

Azt állítja, hogy Josephus kortársai többsége különböző típusú hallgatásokat gyakorolt, amikor tanúságot tett a körülötte lévő világról. Következésképpen az első század utolsó három évtizedének római íróinál - beleértve Josephust is - a zsidókra vagy keresztényekre való utalások hiánya nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy nem léteztek a fláviai Rómában.