Értékelés:
Pekka M. A. Pitkänen Józsuéhoz írt kommentárja részletes és tudományos munka, amely a bibliai szöveg történelmi és irodalmi összefüggéseit tárja fel. Elismerik gazdag elemzését, különösen a posztkoloniális olvasatok és a régészeti meglátások tekintetében, bár megjegyzik, hogy nem összpontosít a gyakorlati alkalmazásra és a bibliai teológia kifejtésére.
Előnyök:⬤ Józsué könyvének gazdag, tudományos elemzése, amely a történelmi kontextust és a régészeti kutatásokat is magában foglalja.
⬤ Részletes bevezetést és alapos, versről versre történő kommentárt tartalmaz.
⬤ Tartalmas kölcsönhatást biztosít az Újszövetséggel és a Tórán belüli párhuzamokkal.
⬤ Számos exkurzust tartalmaz, amelyek különböző fontos témákat és régészeti szempontokat boncolgatnak.
⬤ Kortárs keresztény választ ad a szöveg kihívást jelentő kérdéseire.
⬤ Nagy hangsúlyt fektet a formára, a szerkezetre és a történelmi kontextusra a szöveg jelentésének alkalmazása és magyarázata rovására.
⬤ A kommentár sűrű és technikai jellegű lehet, ami egyes olvasók számára megterhelő lehet.
⬤ Egyes magyarázatok felszínesnek és nem eléggé magával ragadónak tűnnek, különösen az olyan érzékeny témák esetében, mint a népirtás.
⬤ Az írásmód nem feltétlenül a legmegragadóbb, és a megközelítésben érezhető a liberális elfogultság.
(6 olvasói vélemény alapján)
Joshua - An Introduction And Survey
A Biblia egyszerre isteni és emberi könyv. Isten ihletett szava az ő népe számára, akár a bibliai időkben, akár a mai egyház számára.
Ugyanakkor teljesen emberi könyv is, amelyet különböző emberek írtak különböző kulturális környezetben. A bibliai nyelv és társadalom ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberi író jelentését teljes mértékben meg tudjuk érteni. Az Apollos Ószövetségi Kommentár célja, hogy a Szentírás isteni és emberi aspektusait egyforma komolysággal vegye figyelembe.
Ebben a kötetben Pekka Pitkanen megmutatja Józsué jelentőségét a modern olvasók számára. Miközben a kommentárban végig a szöveg világában marad, Pitkanen a kortárs geopolitikai kérdéseket (például az izraeli-palesztin konfliktust) is a Józsué és a népirtó „izraelita hódító hagyomány” elé tárja.