Az alakok, akik ezekben a tömör, mégis furcsán világos versekben ki-be bukkannak a látóteréből és az elméjéből, valósak és elképzeltek, szeretettek és gyalázottak, apásak és gyermektelenek, vétkezők és vétkezők.
A teraszok repedéseiből, plughelyeiből és fénybarlangjaiból ferdén bukkannak elő - arra invitálva bennünket, hogy csak a biztonságos helyeken túlra leskelődjünk.