Judith Letting Go: Hat hónap a világ legkisebb halálkávézójában

Olvasói vélemények

Mark Dowie „Judith, Letting Go” című műve az élet és a halál mélyreható feltárását kínálja a szerző halálos beteg barátjával, Judith-tal való kapcsolatán keresztül. Az elbeszélésben személyes reflexiók fonódnak össze a szeretet, a veszteség és az elfogadás témáival, mély érzelmi betekintést nyújtva az olvasóknak az emberi tapasztalatokba. Dowie az újságírói próza és a költői kifejezésmód keveredése olyan megható beszámolót eredményez, amely visszhangra talál azoknál, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe.

⬤ Érzelmileg átütő és gyönyörűen megírt, az élet és a halál összetett témáit megragadó könyv.
⬤ Vigaszt és betekintést nyújt azoknak, akik veszteséggel vagy halálos betegséggel küzdenek.
⬤ A Dowie és Judith közötti dinamika hitelessé és mélységessé teszi az elbeszélést.
⬤ Elgondolkodtató gondolatok a halandóságról és a szerelemről.
⬤ Az utolsó fejezetek mély felismeréseket és egy megragadó érzelmi utazást mutatnak be.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv kanyargós és nem eléggé koncentrált.
⬤ Az intenzív téma visszatartó erővel bírhat azok számára, akiknek kényelmetlen a haldoklásról való beszélgetés.
⬤ Néhány kritika szerint a könyv inkább a szerzőről szól, mint a témáról, ami néhány olvasó számára ronthatja az élményt.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Judith Letting Go: Six Months in the World's Smallest Death Cafe

Könyv tartalma:

Egy idős férfi megtanulja, hogyan kell meghalni egy fiatalabb nőtől, aki a halál előtt áll

Az alatt a hat hónap alatt, amíg Mark Dowie és Judith Tannenbaum barátok voltak, mindketten tudták, hogy Judith meg fog halni. Sőt, az idő nagy részében pontosan tudták, hogy mikor fog meghalni... valamikor 2019. december 5-én, délelőtt 11 óra és dél között, ami meg is történt.

Sok mindenről beszélgettek azokban a hónapokban, de Judith halálának gyorsan közelgő pillanata az egész beszélgetésüket meghatározta és alakította. A halál volt, ahogyan ő mondta, „a kapcsolatunk alul- és felülírója”... Mark életének egyik legmélyebb, legmélyebb és legteljesebb története.

Ez a könyv végső soron arról az elveszett emberi művészetről szól, hogy az elkerülhetetlenre készülve elengedünk mindent, ami az élők számára fontos. Ritka lecke, amelyet egy költő kínál, aki valahogy megtanította magát, majd a szerzőt is, hogyan kell elengedni.