Julian Schnabel

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Julian Schnabel az életből csinál művészetet, a mindennapok szövetében találja meg az anyagokat.

Törött tányérokat használ valószínűtlen képalapként; bársonyra, piaci bódéfedelekre, katonai ponyvákra, kabuki színházi hátterekre és bokszringek padlójára fest, olyan felületeket találva, amelyek saját gazdag történetüket adják a festő felfedezéséhez. Az 1979-es első New York-i önálló kiállításával elért, egyik napról a másikra bekövetkezett sikere után a festészet visszatérésének egyik jelképe, azóta a legkülönfélébb médiumokban dolgozik: szobrokat készít, amelyek nyers, látszólag időszerűtlen tárgyként ültetik át képi formáit a térbe; díjnyertes filmeket rendez, amelyek művészek és más finoman heroikus figurák portréit festik meg; és még egy velencei palotát is megálmodott New Yorkban.

"Azt akarom, hogy az életem benne legyen a munkáimban, belenyomódjon a festészetbe, mint egy préselt autó. Ha nem így van, akkor a munkám csak valami anyag" - mondta Schnabel, és ez a sürgetés áthatja az életművét, függetlenül attól, hogy a művész milyen eszközt vagy médiumot választ. A TASCHEN monográfiája, amely most népszerű kiadásban jelenik meg, Schnabel munkásságának teljes skáláját mutatja be példátlan mélységben, a művésszel párbeszédben készült.

A szövegeket barátok és munkatársak adták össze: Laurie Anderson intim portrét rajzol Schnabelről; kurátorok és művészettörténészek három esszéjében Ric de Chassey a festményeket, Bonnie Clearwater a szobrokat, Max Hollein pedig a helyspecifikus munkákat tárgyalja; Donatien Grau a Palazzo Chupiról, a művész extravagáns New York-i West Village-i otthonáról ír; Daniel Kehlmann író pedig a filmes életművet vizsgálja. Ez a kiadás lehetővé teszi a felületek, a művészi gesztusok és akciók tanulmányozását, a legbőségesebb lehetőséget kínálva Schnabel művészetének megismerésére a személyes találkozáson kívül.