Ez a regény részben a szerző édesanyjának kézzel írott emlékiratain alapul, és egy brikolázs-mű, amelyben az elbeszélő folyamatosan hiányosságokat talál az anyagban. Vissza akarjuk szerezni a múltat, de minden egyes alkalommal, amikor megpróbáljuk, újból megalkotjuk.
A különböző elbeszélői hangokon keresztül a szerző felfedezi, hogy anyja másképp látja, mint ahogyan életében látta. Ez egyfajta életrajzi revizionizmus.
Nem ismerhetjük a múltat, különösen nem az anyáinkét, de újra emlékezhetünk rá. Az aprólékosan kutatott könyv az emlékezetről, az emlékezet erejéről és gyarlóságáról szóló elmélkedés.
