Ha a magánszféra nemzetiszocializmus alatti szerepéről kérdezzük, általában két elméletet szoktak felvetni: Másrészt a magánélet a Harmadik Birodalomban átpolitizálódott, másrészt a magánélet visszahúzódott a privát szférába. Ettől függetlenül a korabeli felfogásnak eddig kevés figyelmet szenteltek.
Ez a tanulmány rekonstruálja a magánszféra különböző jelentéseit a náci rezsim idején, és a magánszférát olyan értelmezési mintaként értelmezi, amelyet a társadalmi és politikai folyamatok elemzésére használtak. A szerző német emigránsok 1940-ben a Harvardon gyűjtött önéletrajzi írásai alapján mutatja be, hogy központi nyelvi gyakorlattá vált a magánszféra és a politika megkülönböztetése.
A kirekesztés és az üldöztetés még a magánszféra nyelvébe is behatolt. Így a nemzetiszocializmussal kapcsolatos korábbi kutatások a történeti szemantika új perspektívájával egészülnek ki.
