Kabul Girls Soccer Club: Egy álom, nyolc lány és egy utazás hazafelé

Olvasói vélemények

A Kabul Girls Soccer Club egy inspiráló és szemet gyönyörködtető könyv, amely a háború sújtotta Afganisztánban élő, a labdarúgás iránt szenvedélyesen rajongó lányok küzdelmeit mutatja be. Rávilágít arra az útjukra, amelyen a szabadság elnyerése és a sport iránti szeretetük kifejezése érdekében járnak, bemutatja a kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük, és az elszántságot, amellyel leküzdik azokat. A szerző, Awista Ayub bátor személyiségként lép fel a lányok sportoláshoz való jogának védelmében.

A könyv értékes betekintést nyújt az afganisztáni életbe, különösen a fiatal lányok számára. Inspiráló, a bátorság, az elszántság és az álmok megvalósítása témáit mutatja be. A történet magával ragadó és vonzó, különösen a foci és a kalandok iránt érdeklődő olvasók számára. Az olvasók nagyra értékelik, hogy hálára ösztönöz a gyakran magától értetődőnek tekintett szabadságjogokért.

Néhány olvasó az írás minőségét hiányosnak találta, jelezve, hogy bár a tartalom érdekes, jobban is meg lehetett volna fogalmazni. Lehet, hogy igény van a csiszoltabb történetmesélésre.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kabul Girls Soccer Club: A Dream, Eight Girls, and a Journey Home

Könyv tartalma:

Egy labda forradalmat indíthat el. Awista Ayub Kabulban született, de kétéves korában, 1981-ben családjával együtt Connecticutba menekült, de az örökségéhez való kötődése erős maradt. Egész életében sportoló volt, és 2001. szeptember 11. után kapta az inspirációt az Afgán Ifjúsági Sportbörze megalapítására, hogy egyesítse az afgán lányokat, és reményt adjon nekik a jövőjükre nézve. Azért választotta a focit, mert a játékhoz alig többre van szükség, mint egy labdára és egy pályára.

Az afganisztáni lányoknak azonban óriási bátorságra lenne szükségük ehhez - és a társadalmi változás, amelyet az afgán nők számára hangos és egyértelmű állásfoglalással hozhatna, elég volt ahhoz, hogy meggyőzze Awistát arról, hogy ez lehetséges, sőt szükséges. A tálib uralom alatt az afganisztáni lányok nem játszhattak az otthonukon kívül, nemhogy csapatban sportolhattak volna. Ezért Awista nyolc afgán lányt hozott az Egyesült Államokba egy fociklinikára, abban a reményben, hogy nemcsak megtanítja nekik a sportot, hanem önbizalmat és hitet is ad nekik az önértékelésükben. Visszatértek Afganisztánba, és elterjesztették érdeklődésüket a labdarúgás iránt.

Amikor az Awista oda utazott, hogy egy újabb klinikának adjon otthont, több száz lány jelent meg, és a játékosok és a csapatok száma folyamatosan növekszik. Ami nyolc fiatal nővel kezdődött, mára egyfajta jelenséggé nőtte ki magát. Ma már tizenöt csapat versenyez az Afganisztáni Labdarúgó Szövetségben, és több száz lány vesz részt benne. Minden esély és félelem ellenére ezek a lányok úgy döntöttek, hogy összefognak, és egy olyan sportot űznek, amely újra visszahozta azokat a tulajdonságokat, amelyeket a háború évtizedei kegyetlenül elvettek tőlük - az önbizalmat és az önértékelést. A Bármilyen magas is a hegy című könyvben Awista elmeséli saját és a nyolc eredeti lány mélyen megindító történetét, leírja mindennapjaikat Afganisztánban, és azt, hogyan találtak erőt egymásban, a csapatmunkában és önmagukban - lehetetlen kockázatokat vállalva, hogy megszerezzék az általunk természetesnek tartott szabadságot. Ez a történet a reményről szól, arról, hogy mi az otthon, és végül az elszántságról. Ahogy az afgán közmondás mondja: Bármilyen magas is a hegy, mindig van út.