Kant és a fenomenológia

Olvasói vélemények

Tom Rockmore „Kant és a fenomenológia” című könyvének kritikái Kant filozófiájának komplex elemzését tárják fel, amely Rockmore-t megfigyelőként és értelmezőként egyaránt pozicionálja. A recenzensek nagyra értékelik a Kant tanaival és azok következményeivel kapcsolatos vizsgálatok mélységét és részletességét. Ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki Rockmore értelmezéseivel kapcsolatban, azt sugallva, hogy félreértelmezi Kantot, vagy nem foglalkozik kritikusan az általa vizsgált tanokkal, és gyakran saját filozófiai nézeteit erőlteti rá.

⬤ Kant filozófiájának alapos elemzése és más tanokkal folytatott párbeszédek.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a modern filozófia és Kant összefonódásáról.
⬤ Rockmore történeti megfigyelési stílusa lehetővé teszi a különböző filozófusok átfogó bemutatását.

⬤ Kant eszméinek lehetséges félreértelmezései, amelyek hibás elemzésekhez vezetnek.
⬤ Az a tendencia, hogy Rockmore saját filozófiai nézőpontját ráerőlteti Kant tételeire, ami elhomályosíthatja azok eredeti jelentését.
⬤ Ismétlődő tartalom és az anyag szervezésének tisztázatlansága.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kant and Phenomenology

Könyv tartalma:

A fenomenológia a marxizmussal, a pragmatizmussal és az analitikus filozófiával együtt uralta a filozófiát a huszadik században - és általában Edmund Husserlt tartják a fogalom első kidolgozójának.

Nézetei számos későbbi fontos gondolkodóra, például Heideggerre és Merleau-Pontyra voltak hatással, akik végül elfordították a fenomenológiát a tudás kérdéseitől. Tom Rockmore azonban itt amellett érvel, hogy térjünk vissza a fenomenológia ismeretelméleti gyökereihez, mégpedig úgy, hogy a fenomenológia gyökereit Immanuel Kant munkásságában keresi.

A Kant és a fenomenológia Kant fenomenológiai megközelítésének megfogalmazását Kant A tiszta ész kritikájának második kiadásáig követi nyomon. Az első kiadás különböző kritikáira válaszul Kant erőteljesebben fogalmazta meg a tudás konstruktivista elméletét. Kant gondolkodásának ez a változása megkérdőjelezte az ismeretelmélet reprezentációs megközelítését, és Rockmore szerint ez a fordulat az, ami Kantot az első nagy fenomenológussá teszi.

Ezt a fenomenológiai vonalat követi azután Kant idealista utódainak, Fichte és Hegel munkásságán keresztül. Az általa vizsgált forrásokkal és irodalommal átitatott Kant és a fenomenológia meggyőzően alakítja át mindkét fő témájáról alkotott felfogásunkat.