Kant és a haladás lehetősége: A modern reményektől a posztmodern szorongásokig

Eredeti címe:

Kant and the Possibility of Progress: From Modern Hopes to Postmodern Anxieties

Könyv tartalma:

Immanuel Kant (1724-1804) átalakította a modern Európa filozófiai, kulturális és vallási életét. A gyakorlati ész és az erkölcsi autonómia elsőbbségét hangsúlyozva Kant az emberi szubjektivitás radikálisan eredeti bemutatása új etikai imperatívuszokat hirdetett és új politikai reményeket keltett.

Ez az esszégyűjtemény a haladás központi szerepét vizsgálja Kant filozófiai projektjében, valamint azt a vitatott örökséget, amelyet Kantnak az ész azon képességébe vetett hite hagyott, hogy nemcsak tudományos megértésünket és technológiai képességeinket, hanem erkölcsi, politikai és vallási életünket is előbbre tudja vinni. Ennek megfelelően a kötet első fele Kant haladásról való gondolkodásának számos aspektusát vizsgálja, míg a fennmaradó esszék egy-egy olyan gondolkodóra összpontosítanak, akik meghatározó szerepet játszanak a Kant utáni német filozófiában: J. G.

Herder (1744-1803), J.

G. Fichte (1762-1814), G.

W. F. Hegel (1770-1831), S ren Kierkegaard (1813-1855), Friedrich Nietzsche (1844-1900), Walter Benjamin (1892-1940) és Martin Heidegger (1889-1976).

Ez a két részből álló szerkezet tükrözi a kötet központi tézisét, miszerint Kant egy olyan sajátos elméleti hagyományt nyit meg, amelyben az emberi történetiség a politikai filozófia középpontjában áll. A kötet e nagy hatású hagyomány eredetének és átalakulásának feltárásával időszerű perspektívát kínál az alapvető kérdésekre egy olyan korban, amely egyre inkább gyanakvó a felvilágosodás egyetemes racionális fejlődésre vonatkozó ígéretével szemben. Célja, hogy segítsen szembenézni három kérdéscsoporttal: (1) Hiszünk-e még a haladás lehetőségében? Ha igen, milyen alapon? Ha nem hiszünk, miért vesztettük el a jobb jövőbe vetett reményt, amely a korábbi generációkat éltette? (2) Szükséges-e a haladásba vetett hit a mai liberális demokratikus rend fenntartásához? A politika kozmopolita víziója végső soron az emberiség e magasztos cél fokozatos, aszimptotikus megvalósulásába vetett hitétől függ? (3) És ha már nem hiszünk a haladásban, akkor lemondhatunk-e a reményről anélkül, hogy kétségbeesésbe esnénk?