Kant's Revolutionary Theory of Modality
Kant forradalmi modalitáselmélete egy átfogó tanulmány Immanuel Kant nézeteiről a lehetőség, az aktualitás vagy létezés és a szükségszerűség modális fogalmairól. Abac elhelyezi Kant e fogalmakról alkotott nézeteit tágabb történelmi kontextusukban, megállapítja azok folytonosságát és átalakulását Kant prekritikai és kritikai szövegeiben, és meghatározza szerepüket Kant filozófiai projektjének lényegében, valamint fejlődésében.
Két átfogó állítást fogalmaz meg. Először is, Kant prekritikai nézetei a modalitásról, amelyek az ontológiai érvelés felülvizsgálatára tett kísérleteinek kontextusában jelennek meg, és a hagyományt csak a modalitás uralkodó paradigmáján belül bírálják, kritikai korszakában forradalmi modalitáselméletté fejlődnek, radikalizálva az ontoteológiai és racionalista metafizikai hagyomány kritikáját. Míg a hagyományos paradigma a modális fogalmakat alapvető ontológiai predikátumokként értelmezi, amelyek a dolgok különböző módozatait vagy létmódjait fejezik ki, Kant elmélete abban áll, hogy azokat diszkurzivitásunk szubjektív és relációs jellemzőiként definiálja újra, amelyek a tárgyakról alkotott fogalmi reprezentációink és kognitív képességünk különböző módozatait fejezik ki.
Másodszor, a modalitásnak ez a forradalmi elmélete nemcsak Kant kritikai episztemológiájának és a racionalista metafizika radikális kritikájának döntő eleme, hanem valójában közvetlenül konstitutív magának a kritikai fordulatnak, mivel Kant az utóbbit eredetileg úgy fogalmazza meg, hogy a lehetőség kérdésének ontológiai megközelítéséről az episztemológiai megközelítésre való áttérés értelmében. Így a modalitás Kant általi értelmezésének fejlődését nyomon követve Kant teljes filozófiai fejlődésének egy alternatív olvasatában teljesedik ki.