Kardiovaszkuláris jelek diabetes mellitusban - Az autonóm neuropátia felismerésének új eszköze

Eredeti címe:

Cardiovascular Signals in Diabetes Mellitus - A New Tool to Detect Autonomic Neuropathy

Könyv tartalma:

A szubklinikai autonóm diszfunkció korai felismerése létfontosságú a diabetes mellitusban (DM) szenvedő betegeknél a későbbi súlyos káros következmények megelőzése érdekében. A szívfrekvencia-variabilitás (HRV) csökkenését ma a DM-ben a kardiovaszkuláris diszreguláció legkorábbi indikátorának tekintik.

A HRV-t hagyományosan lineáris mérésekkel számszerűsítették, amelyek az RR-intervallum oszcillációk nagyságát írják le, de nem elegendőek a szívfrekvencia összetett dinamikájának jellemzésére. Míg a HRV-t többnyire a paraszimpatikus idegrendszer közvetíti, az ütemről ütemre történő vérnyomásfelvételek információt szolgáltathatnak a szimpatikus aktivitásról. A kardiovaszkuláris jelek nemlineáris jellemzőinek számszerűsítésére számos új mérőeszközt fejlesztettek ki, amelyek információt nyújtanak az e rövid távú ingadozások keletkezésében részt vevő dinamikai rendszer komplexitásáról.

Ebben a könyvben bemutatjuk, hogy az új nemlineáris módszerek gyakran érzékenyebbek a vegetatív diszregulációra, mint a lineáris módszerek, és ezért javíthatják a kardiovaszkuláris variabilitás elemzésének diagnosztikus erejét a DM-ben előforduló kardiovaszkuláris autonóm neuropátiára vonatkozóan. Adataink azt mutatják, hogy a kardiovaszkuláris diszreguláció a DM előzményeitől függően viszonylag rövid idő alatt fejlődik.

Továbbá úgy tűnik, hogy a progresszió összefügg a glikémiás kontrollal. A kardiovaszkuláris variabilitás elemzésének különböző módszerei egymástól független információkat szolgáltathatnak, ezért a vegetatív diszfunkció átfogó elemzéséhez a vegetatív neuropátia kockázatának kitett betegek azonosítása érdekében egyszerre kell alkalmazni őket.