Kardok a szenátus ellen: A római hadsereg felemelkedése és a köztársaság bukása

Olvasói vélemények

Erik Hildinger Kardok a szenátus ellen című könyve a római köztársaság hanyatlását vizsgálja, különös tekintettel a köztársaság végének politikai és katonai átalakulásaira. A kritikák kiemelik az informatív tartalmat és a lebilincselő írói stílust, de megjegyzik a fókusz és a szerkesztői kohézió következetlenségeit is.

⬤ Informatív és jól megírt, az összetett történelmi témákat emészthetőbbé teszi.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely hatékonyan szövi össze a katonai és a politikai történelmet.
⬤ Jól tárgyalja a kevésbé ismert eseményeket és személyiségeket, például Marius és Sulla rivalizálását.
⬤ Mély betekintést nyújt a római hadseregnek a politikában betöltött szerepébe.
⬤ Alkalmas az ókori Rómával foglalkozó kurzusokhoz és a témában járatlan olvasók számára.

⬤ Egyes kritikusok szerint az elbeszélés nem koncentrált és kusza, nincs világos tézise.
⬤ A katonai életre és műveletekre vonatkozó részleteket elégtelennek vagy rosszul integráltnak ítélték.
⬤ A könyvet konzervatív elfogultságnak ítélték a szenátus és annak történeti ábrázolása tekintetében.
⬤ Összehasonlítóan kevésbé lebilincselő, mint más történészek hasonló művei, például Tom Holland Rubicon című könyve.
⬤ Néhány olvasó több vizuális segédanyagot és szerkezetet, például szószedetet vagy külön fejezeteket kívánt.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Swords Against the Senate: The Rise of the Roman Army and the Fall of the Republic

Könyv tartalma:

Az i.

e. első században Róma egy hatalmas birodalom uralkodója volt.

A köztársaság középpontjában azonban egy végzetes hiba állt: veszélyes ellenségeskedés az arisztokrácia és a plebejusok között, akik mindketten Róma katonai hatalmának alapját látták. Külföldi ellenségeiktől elfordulva a rómaiak hamarosan rómaiak ellen harcoltak. A Kardok a szenátus ellen című könyv Róma évszázados polgárháborújának első három évtizedét írja le, amely Róma köztársaságból császári önkényuralommá, a polgári vezetők Rómájából a dekadens császári gengszterek Rómájává változtatta.

Miközben a köztársaság a zűrzavar közepette szétesett, Gaius Marius, a "nép hadvezére" despotikus hatalomra emelkedett, hogy aztán a brutális diktátor, Sulla váltsa fel. A római hadsereg, amely egykor legyőzhetetlen volt a külföldi ellenfelekkel szemben, a hatalmasok eszközévé, a római szenátus pedig ellenségévé vált.