Karen Kilimnik: Photographs

Könyv tartalma:

Karen Kilimnik ugyanazzal a gesztussal fotózik, amivel fest: csalhatatlan érzékkel érzékeli a csillogó felszíni szépség áradatát, amely alatt a láthatatlan és kimondatlan szörnyűségek árnyai rejtőznek. Éles, tájékozott szemmel fotózik.

Imádja a giccset, de tudja, hogy mennyire hamis, és hogy ez a hamisság mennyire ellenállhatatlanná teszi. Bölcs, öreg lélek, de feltétlenül meg akarja őrizni a fiatal és nyughatatlan elme ártatlanságát és sebezhetőségét. Kilimnik azt fotózza, amit feltétel nélkül szeret, és ez a szerelem eklektikus és mélységesen sötét romantikus.

Idillt fotóz a végtelenségig: a dél-közép-angliai Cotswolds dombjait, amelyek olyan lombosak, hogy szinte irreálisnak tűnnek; egy női kerékpárt, sövénnyel szegélyezett utcákat, birkákat egy fa árnyékában, teheneket a reggeli ködben, egy mókust, amely mintha egy virágot rágcsálna, ülő kacsákat egy patak partján. Kilimnik a profán valóságot a fényképezőgép lencséjének kíméletlenül tágra nyílt szemén keresztül szemléli, és azt fotóin mesésen álmodozó / rémálomszerű mesefigurációinak és -rendezéseinek színpadává alakítja.

Amikor a valóság nem elégséges, megszépíti azt, például a kertben lévő fákat üveg karácsonyi díszekkel vagy tündérfényekkel díszíti. Kilimnik fotográfiai munkásságán több olyan motívum is végigvonul, amelyet a festészetéből ismerünk.

A kettő pedig abban a rögeszméjében találkozik, hogy újra és újra lefényképezi saját festményeinek részleteit, például az általa megfestett pompás palotafalakat, mintegy kérlelve minket, hogy fogadjuk el, hogy festett fikciói nem kevésbé valóságosak, mint az úgynevezett valóság.